KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Conan, a barbár (1982)

Pápai Zsolt

Conan the Barbarian – amerikai, 1982. Rendezte: John Milius. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, James Earl Jones, Max von Sydow. Forgalmazó: 20th Century Fox. 138 perc.

Mivel feltámasztott egy műfajt (fantasy), felléptetett egy új hőstípust (izomember-karakter), továbbá – főszerepet bízva rá – bevezette a nyolcvanas–kilencvenes évek emblematikus akciószínészét (Schwarzenegger), John Milius Conanját gyakran az új filmtörténeti kor reprezentáns darabjaként tárgyalják, holott erős szálakkal kapcsolódik a hetvenes évekhez is. „Cinikusnak lenni könnyű – banálisnak lenni nehéz” – fogalmazott egyszer Milius a hetvenes évek elejének ironikus, tabudöntögető, művészi(es) hollywoodi filmjei és az évtized második felében azoktól fényévekre eltávolodó attrakciós látványmozik közötti különbségekről szólva, a Conan, a barbár ugyanakkor azt jelzi, hogy alkalomadtán a két szemlélet közelíthető volt egymáshoz. Milius munkája óvatos kísérlet a hetvenes évekbeli hollywoodi film két meghatározó tendenciája közötti ellentétek feloldására, úgy érvényesíti ugyanis az attrakciós logikát, hogy közben európai művészfilmeket időző megoldások sorát tartalmazza, így annak a programnak kései képviselője, amelyet Coppola fejlesztett tökélyre Apokalipszis mostjában. Nem véletlenül citálja Milius éppen Coppola mesterművét a zárlat vendettájában, ugyanakkor számos más filmes idézet is akad a Conanben, például az 1914-es Cabiriából (lásd a kínok kerekét az expozícióban), Az akarat diadalából (lásd a tömegjelenetek szcenírozását), vagy éppen italowesternekből (elég Giulio Questi 1967-es Django Killjének keresztre-feszítését említeni).

A Conan, a barbár európaias stichjét a filmes idézetek mellett lassú ritmusa, méltóságteljesen görgő, kitérőkkel dúsan telített cselekménye adja („Ennyi ideje csak egy Tarkovszkij-film nézőjének van” – jegyzi meg róla találóan Király Jenő), és ezt Milius a hetvenes évek blockbustereit idéző látványorgiával köríti, ráadás-attrakcióként pedig az egyetemes mozitörténet egyik legikonikusabb testét exploitálja, melynek hiányát minden elkészült és leendő remake nyögi, illetve nyögni fogja. Schwarzenegger Conanja nem csak impozáns és monstruózus megjelenésével, nemcsak nyers erejével, hanem még nyersebb verbális megnyilatkozásaival jár mérföldekkel epigonjai előtt: kendőzetlenül őszinte mondatai brutalitásukkal együtt is üdítően hangzanak a kortárs PC-terror közepette, egyúttal elkeserítőek is, amennyiben arra emlékeztetnek, hogy régen vége azoknak az időknek, amikor a kimondott szó még közvetítette a gondolatot, nem pedig elfedte azt.

Extrák: Audiokommentár John Milius és Arnold Schwarzenegger közreműködésével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12163