KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy asszony illata

Báron György

Négyen ültek a Universal Pictures huszonharmadik emeleti irodájában: két forgatókönyvíró, egy producer és a stúdió direktora. A falon a régi nagyok fényképei, szivarral, feltűrt gallérú ballonkabátban. A kis szobában valósággal vágni lehetett a légkondicionált, steril Los Angeles-i levegőt.

„Nos?” – nézett föl a direktor és egy sétabot kampós végével türelmetlenül ütögette az íróasztalát. Az egyik forgatókönyvíró idegesen belekortyolt a vitaminitalába: „Két férfiról lenne szó. Az egyik fiatal, szinte taknyos, a másik középkorú, dörzsölt, belevaló. Elutaznak együtt, s a kölyök megismeri az életet.” „Felnőtté érik” – nézett föl buzgón Diet Coke-jából a producer. „Tíz ilyen sztori van a fiókomban – morogta a direktor. – Egy tucat hasonló filmet csináltunk mostanában. A Koltai is ebben utazik Pesten. Állítólag jó” „Egy vak ember – suttogta a másik szcenarista. – De azért talpig férfi. Mindent tud.” „Marhák!” – a direktor megpróbált uralkodni magán. – Mindenkinek herótja van a betegektől. Az esőember... Egy kisebb Isten gyermekei... Tombol a Hold... Istenem, miért büntetsz engem?” „Ezt az utóbbit nem láttam” – merengett a forgatókönyvíró. A direktor üveges szemekkel bámult maga elé. A producer félénken előrehajolt: „No és ha esetleg, persze, csak ha tetszik, ugyebár, szóval, az idősebb férfi vak lenne? És pátyolgatná a fiút? Na?”

A direktor ölbekapta a producert, székestől. „Aranyapám! – üvöltötte – kérsz még egy vitaminitalt? Nna... Tudtam, hogy nem hiába fizetek nektek egy álló esztendeje havi húszezer dolcsit. Fejenként. Megcsináltátok, az anyátok istenit!”

Innen már nem volt megállás. „A vakot sztár játssza! Dustin Hoffmann! Nem, inkább Al Pacino! Róla senkinek sem jut eszébe, hogy autista” „Legyenek benne nagyszabású jelenetek! Táncparkett, melyen Pacino, a vak Pacino úgy tangózik, akár egy angyal. A nő meg gyönyörű...” „Vezessen autót! Száguldozzon!... Nem lát, de érzi. Értitek? Érzi!” „A fiú váljon más emberré, mint amilyen a film elején volt! Kész felnőtt, mire legördül a függöny.”

Ebben maradtak. Az eredmény meg a nyakunkon. A jelenetek nagyszabásúak, Pacino zseniális, vakvezet, tangózik, a fiú megérti az élet titkát.

A négy úr ül a huszonharmadik emeleti szobában, az Oscar-díjkiosztást várja, a hűtőben alkoholmentes gyümölcspezsgő, az asztalon kristálypoharak. Már a folytatás jár a fejükben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1241