KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mátyás, az igazságos

Faragó Zsuzsa

 

Nem tudom pontosan, milyen a nagyon jó rajzfilm, azt pedig csak sejtem, hogy a kevert technika (animáció valódi filmfelvételekkel vegyítve) önmagát jó művekkel igazolt módszer. Azt látom viszont ebben az új, tévésorozatból összeállított rajzfilmben, hogy a rajzok meglepő következetességgel illusztrálnak, az összekötő filmbetétek meglepő következetlenséggel narrálnak. Vagyis: a Mátyásról szóló apró történetek, mesék, mondák egy színész narrátor (Sztankay István) által elmeséltetnek, majd egy idő után párbeszédbe váltanak. Ám bármi is a szöveg, a kép mindig azt és csakis azt ábrázolja, meglehetősen lebecsülve ezzel a gyerek-nézők fantáziáját. Ami pedig a filmbetéteket illeti: a valódi Kaláka-együttes tagjai jelennek meg ezekben rajzolt boltívek alatt, és énekelnek fáradt szomorúan nézve a kamerába. Eléneklik a következő epizód történetét, a tanulságot is előre levonva. Vagy: eléneklik az epizód előzményeit. Vagy: az ének az amúgyis agyonillusztrált szöveg fölé úszik.

A kép, ami ebből a kissé zilált kompozícióból Mátyásról kikerekedik, semmi újdonsággal nem szolgál. Az ismert történetek leltárja ez a bölcs, az igazságtevő, a bosszúálló mesekirályról. Igaz, feltűnik egy pillanatra Galeotto Marzio is, a történelmi hitel játékos felidézésére, amint arany lúdtollat kap Mátyástól, és feltűnik udvari zenekarként a Kaláka-együttes karikatúrája, az 1985-ös nézőpont játékos felidézése, amint pokoli hamisan énekelnek – de ez a játékosság nem menti meg a filmet az unalom és fantáziátlanság vádjától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5922