KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A spanyol film a Franco-rendszerben

Törvények a tehetség ellen

N. N.

 

A tömegtájékoztatási eszközök és a műalkotások tartalmi és formai ellenőrzésére a Franco-rendszer idején a következő rendelkezéseket hozták:

rendelet a fölforgató és erkölcstelen anyagok elkobzásáról (1936. december);

a filmcenzúra főbizottságának létrehozása (1937. november);

sajtótörvény (1938. április);

miniszteri rendelet a filmforgatókönyvek cenzúrázásáról (1939. július)

a sajtócenzúra normáinak enyhítését tartalmazó miniszteri rendelet (1946. március);

a filmcenzúra normái (1963. február)

sajtó- és nyomdatörvény (1966. március);

a büntető törvénykönyv 165/b cikkelyének módosítása (1967. április);

 a hivatali titokról szóló törvény (1968. április);

a filmcenzúra új normái (1975. február).

A francóista felkelők uralma alá került területeken már 1937-ben megkezdődött a cenzúrabizottságok megalakítása. A győzelem után, 1939-től kezdve a francóista cenzúra egész Spanyolországra kiterjedt. A belügyminisztérium már 1938 novemberében létrehozta a filmcenzúra-bizottságot és a filmcenzúra főbizottságát. A filmcenzúra-bizottság vezetője a propagandaszolgálat filmosztályának vezetője, tagjai pedig a nemzetvédelmi minisztérium, a nemzetnevelési (oktatásügyi) minisztérium, az egyházi hatóságok és a propagandafőnökség javaslatára kijelölt személyek. A főbizottság afféle fellebbviteli hatóság, amely elsősorban a filmcenzúra-bizottság döntései ellen benyújtott panaszokkal foglalkozik. Összetétele ugyanolyan, mint a bizottságé, ám a két testület tagjainak neve államtitok.

A működési elvek és az alkalmazott módszerek a Franco-rendszer csaknem negyven éve alatt a lényeget tekintve változatlanok voltak. A különböző nevű és fokú cenzori testületekben sohasem kapott helyet a hivatásos filmesek vagy a szerzők egyetlen képviselője sem.

Az 1963-ban módosított filmcenzúra-rendelet értelmében tilos

– az öngyilkosság és az eutanázia helyeslése,

– a bosszú és a párbaj helyeslése,

– a válásnak, mint a házasságtörés intézményének, a tiltott szexuális kapcsolatnak, a prostitúciónak a helyeslése és általában mindazé, ami a házasság intézménye és a család ellen irányul,

– az abortusz és a fogamzásgátló módszerek helyeslése. Tiszteletben kell tartani a házastársi szerelem intimitását, ezért tilosak az ezt sértő képek és jelenetek. Tilos mindaz, ami bármilyen módon a katolikus egyház, annak hittételei, erkölcse és kultusza ellen irányul; mindaz, ami az állam alapelvei, a nemzeti méltóság, az ország belső vagy külső biztonsága ellen irányul; minden, ami az államfő személyére nézve sértő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7242