KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Soha ne mondd, hogy soha

Hámori Dániel

Il ne faut jurer… de rien – francia, 2005. Írta és rendezte: Alfred de Mussett műve alapján Eric Civanyan. Kép: Eduardo Serra. Zene: Francois Peyrony. Szereplők: Gerard Jugnot (Van Buck), Jean Dujardin (Valentine), Mélanie Doutey (Cécile), Marie-France Santon (de Mantes). Gyártó: TF1 Films / TPS Star. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 101 perc.

Alfred de Musset 1836-os színdarabja alapján készített Eric Civanyan tévé-rendező egészestés mozifilmet. E feldolgozás igen szabad, inkább a filmben felbukkanó galopp nevű táncra emlékeztet, mint irodalmi adaptációra. Az 1830-as évek Párizsában Van Buck boltos a pecsenyéjét sütögeti, a felvert árakon hizlalva vagyonát. Egy véletlen folytán De Mantes grófnő, a fennhéjázó, ám anyagilag leégett arisztokrata alkut ajánl: lánya kezét és jól csengő nevét a kereskedőnek, ha az finanszírozza nagyszabású bálját. Már csak egy férjjelölt hiányzik: a szerepre tökéletesen alkalmas Van Buck korhely unokaöccse, Valentin, a dekadens világfi. Az ifjú azonban kellően megcsömörlött már az élet ajándékaitól, így a játékba is csak egy fogadás árán megy: álruhában elcsábítja jövendő nejét. Ha elcsábul, a lagzi és a lány erénye ugrott. Ha ellenáll, nősülni kell. Hősünk beveti össze fogását, mellyel eddig a szebbik nemet puhította. Csakhogy Cecile kisasszony független, sőt cinikus szellem, aki az igaz szerelmet keresi, és átlátva a szitán, igencsak megnehezíti „ellenfele” dolgát.

A franciák oly vehemenciával fűzik kosztümös kis szerelmi kalandjukat, hogy az ember már-már elsiklana azon tény felett, hogy e kis darab igencsak besorolhatatlan. Ám a cselekmény bizony ellaposodik, s hőseink motivációi is jótékonyan csak a túlfűtött érzelmekkel igazolhatók. Civanyan könnyű, színpompás, ám igen eklektikus komédiát tesz le az asztalra, De Broca nyomdokain, ám múltját meg nem tagadó tévés mellékízzel. Így a színészek sem képesek igazán többdimenziós karakterek formálására. A film leginkább egy XIX. századi, frivol árnyjátékra emlékeztet, mely találó módon a film főcímben fel is bukkan. Kedvesen szórakoztató, negédesen didaktikus, de szerencsére nem hagy nyomot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8617