KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
   2/december
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: „Zászlómon a magyar színészek” Beszélgetés Fazekas Csabával

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mondd, hogy mindent megteszel értem

Hegedűs Tibor

 

Pasquale Festa Campanile sikeres publicista és kritikus (La Caramella-díj 1948-ban), regényíró (Sabella nagymama, melyből film is készült), és mindenekelőtt világszerte ismert forgató-könyvszerző. Massimo Franciosa társaságában olyan márkás rendezőknek dolgozott, mint Pasolini, Visconti, Luigi Zampa. 1963-ban állt a kamera mögé s készítette el – egyebek között – a nálunk is bemutatott Elmaradt vallomást (Pratolini nyomán) továbbá a Szüzet a hercegnek és a Hűtlenség olasz módra című vígjátékokat. Azóta sem vált meg kedvelt műfajától. E közepes, de elfogadható munkákban kamatoztatta filmgyárban szerzett gyakorlatát, eltanulta a szükséges mesterségbeli fogásokat – mégis, filmírói leleményességével tűnt ki inkább, mintsem rendezői eredetiségével. Véleményünket a most látható bűnügyi komédiája sem módosítja: bár a forgatókönyvet  más jegyzi, a film igen mulatságos dialógusaiéit bizonyára a rendezőt is illeti dicséret, néhány eredeti geg is szerencsésen érvényesül, és a táncdalénekesből népszerű filmkomédiássá avanzsált Johnny Dorelli sem él vissza hálás szerepével. Az Amerikából szülőhazájába visszatérő idős gengszterrokon feltételezett vagyonára vadászó, szoknyapecér trevisói orvost viszonylag diszkrét eszközökkel alakítja.

A cselekmény viszont az első negyedóra után szétesik, mert Campanile képtelen gazdaságosan rendezni, átlátni az egészet, a részletekkel törődik, azokat hol jól, hol sután oldja meg, néha túlságosan elidőzik rajtuk, máskor elsieti a kidolgozást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7738