KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rio, szeretlek!

Árva Márton

Rio, Eu Te Amo – brazil-amerikai, 2014. Rendezte: Andrucha Waddington, John Torturro, Paolo Sorrentino, Carlos Saldanha, José Padilha, Fernando Meirelles, Nadine Labaki, Im Sang-soo, Stephan Elliott, Guillermo Arriaga, Vincente Amorim, César Charlone. Szereplők: Vanessa Paradis, Harvey Keitel, Vincent Cassell, Emily Mortimer, Jasin Isaacs, Rodrigo Santoro. Gyártó: Conspiraçao Filmes / Bossa Nova Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 110 perc.

Míg két éve csupán a hazai forgalmazói címadás vezette a mozi-turisták tekintetét a napsütötte Kubába (Havanna, szeretlek!), most ténylegesen a Cities of Love-franchise vette célba Latin-Amerikát, hogy Párizs és New York után Riónak is vallomást tegyen. A szóban forgó kezdeményezés – vérbeli globalizáció-kori vállalkozásként – csomópontos rendszerben terjeszti hálózatát. Az első két film elkészülte óta egy szerteágazó tevékenységeket koordináló gépezet épült az egyszerű koncepcióból kiinduló brand köré, ami immár a filmgyártás mellett egy-egy nagyváros turisztikai fellendülését, versenyképes cégeit és helyi művészeti törekvéseit igyekszik összehangolni. A projekt saját finanszírozási modellje szerint készíti „kollektív játékfilmjeit”, melyek forgatása a kiválasztott helyi filmtanoncok számára mentorprogram is egyben.

A Cities of Love tehát mára jóval túlmutat a moziban bemutatott szkeccsfilmeken, de ez a Rio, szeretlek!-re nézve inkább hátrány. A kamera mindkét oldalán sorakozó nagyágyúk többnyire hanyagul felskiccelt szituációk ürügyén irányítják a nézői figyelmet az idilli látképekre, és szolgaian ismétlik azt a feel-good életérzést, ami – olimpián innen, focivébén túl – jól illeszkedik az elvárt Rio-imidzshez. A korábbi felvonásokhoz képest biztonsági játék zajlik, ahol a turista-rácsodálkozás (legyen szó nyaraló párról vagy fesztiválra érkező hírességről), a finom műfaji kikacsintás és néhány bevált recept felidézése (lásd Guillermo Arriaga Korcs szerelmek-átiratát, Vanessa Paradis dalát vagy a brazil filmexport-emblémával, a Központi pályaudvarral való párhuzamokat) nyújt menedéket az alkotóknak. Így aztán kár lenne szigorú elvárásokkal beülni a filmre, de aki a moziszékbe süppedve lenyűgöző képeslapokat és könnyed történeteket keres, az elégedetten készülhet ezek után Tbiliszire, Jeruzsálemre és Sanghajra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12111