KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

London megöl engem

Koltai Ágnes

Kultikus film. Megint egy kultikus film a transzvesztitákról, a homokosokról, a kábítósokról, azokról a bizonyos másokról, akiket oly könnyen vet meg a normálisra maszkírozott nyárspolgáriság. Az angol-pakisztáni Hanif Kureishi filmje nekik, épp nekik, a nyárspolgároknak készült, akik még a drogot és a nemi eltévelyedést is megbocsátják, ha kellő mennyiségű könnyben és langymeleg érzelmekben áztatják a történetet. Ha a hősöket az unos-untalan szajkózott „nehéz gyermekkorom volt” tragédiácskában aszalják. Ennek örül a „rendes ember”, ekkor leereszkedhet a szegény megtévedt fiúkhoz és lányokhoz, kik naphosszat színak, isznak és idült ürességgel tekintenek tulajdon mocskos mancsukra. Tessék őket sajnálni! Ezt tette velük a rideg család és a konok Vaslédi, aki sikert sikerre halmozva tönkretette Anglia felnövekvő nemzedékét: a középosztály prosperitásáért cserébe a munkanélküliséget, a flasztert és az „utazást” kínálta fel nekik. Ezek a rideg tények. És a film?

A rendező hideg szenvtelenséggel vegyes hercigeskedéssel meséli el egy kábítós baráti kompánia szétesését. Szociológiai leltárt készített: megmutatta a bomlás stációit.

A London megöl engem Kureishi első játékfilmje, de nem a pályakezdők nagyotakarása, hanem a kiszámítottság üli meg. Kureishi amúgysem kezdő, írt regényt, színpadi darabokat és két forgatókönyvet (Az én kis mosodám; Sammy és Rosie ágybabújnak) Stephen Frearsnek. Ma ő az egyik legfelkapottabb középkorú angol filmes.

Reméljük, egyszer filmjei is utolérik jó hírnevét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1221