Mozi

Suite Française

Kovács Kata

Suite Française – angol-francia-kanadai, 2015. Rendezte: Saul Dibb. Írta: Irène Némirovsky regényéből Matt Charman és Saul Dibb. Kép: Eduard Grau. Zene: Rael Jones. Szereplők: Michelle Williams (Lucile), Kristin Scott Thomas (Angellier-né), Mathias Schoenaerts (von Falk), Ruth Wilson (Celine), Eric Godon (Joseph), Sam Riley (Benoît). Gyártó: Alliance Films / Qwerty Films / Scope Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 105 perc.

Irène Némirovsky öt részesre tervezett, Franciaország 1940-es német megszállása idején játszódó regényfüzére az írónő deportálásával, majd Auschwitzban, 1942-ben bekövetkezett halálával befejezetlenül maradt. Két történetet és egy vázlatot tartalmazó füzete lányai birtokába került, akik naplónak vélték és nem fedezték fel valódi tartalmát és értékét egészen a kilencvenes évek végéig. A Suite Française a 2004-es frankfurti könyvfesztivál szenzációja, később bestseller lett, 2006-ban magyarul is kiadták.

A rendező Saul Dibb egy kisköltségvetésű gengszterfilm, majd egy tehetségről árulkodó kosztümös biopic, A hercegnő (melynek egyébként szintén kényszerházasság a kiindulópontja) után vágott bele Matt Charman forgatókönyvíróval (Kémek hídja), hogy Némirovsky örökségül hagyott írásait egy történetté gyúrja össze. A film egy már megszállt kisvárosban játszódik, több szálon taglalva a német katonák és a helyi lakosok együttélését, az ellenséges oldalakon állók kölcsönös lenézésétől kezdve szerelmi viszonyaikon át a szexuális zaklatásig, leginkább pedig a különböző osztályokhoz tartozó, karizmatikus nőalakok ábrázolásában jeleskedik. A rideg Madame Angellier évek óta magas lakbérek behajtásával kínozza a környék szegényeit, köztük Celine-t és családját, ám a háború nem válogat, mindkét háztartásba bekvártélyoznak egy-egy német tisztet. A jobb házba egy vérbeli úriember jut, érzelmes zongorajátékával és bús tekintetével hamar megdobogtatja a Madame menye, Lucile szívét, aki sokkal nagyobb beleéléssel tekintget a náci tiszt után, mint ahogyan a szolid érdekházasságban szerzett, fronton lévő férjét hazavárja. A középpontban az ő melodrámai románcuk áll, és ugyan nem szerencsés, hogy a film legerőteljesebb pillanatait mégsem nekik köszönheti (lásd a vicomte és asszonya utolsó közös vacsoráját), összességében megrázóan és őszintén közvetíti Némirovsky humánus szellemiségét – mondván, az ellenség is csak ugyanolyan ember, mint mi vagyunk. A sors cinikus fintora, hogy az említett ellenség Némirovsky-t sem kímélte, ám a film akkor is hatásos, ha ennek a háttér-információnak nem vagyunk a birtokában.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 56-57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12387

Cikk értékelése:

szavazat: 64 átlag: 4.86