Láttuk még

Dredd bíró

Hungler Tímea

Lett légyen embergőzös szorítók világa, esetleg monszunáztatta esőerdők vadrengetege, Sylvester Stallone mindig a tőle megszokott formát hozza: izzad és duzzad a bicepsze.

Legújabb filmjében egy 80-as évekbeli képregényhősnek – Judge Dredd-nek – kölcsönzi talentumát. A szerep láthatóan önazonos, Sly lubickol is benne: beszélnie keveset kell, testi erejét demonstrálnia annál többet.

A helyszín: posztmodern urbánus pokol – enyhe Blade Runner mellékízzel – a jövő század New York-ja, Megacity One. Itt teljesít utcai szolgálatot hősünk, a galerikat megfékezendő. Rendőr és bíró ő egyszemélyben, a neve fogalom. „I am the law” – hirdeti úton-útfélen frusztrálva a nehézfiúkat.

Szupermenünket a sors – egy sajátos génmanipuláció folytán – galád rokonsággal verte meg Rico bátyó személyében, aki megszökvén börtönéből, ármányt ármányra halmozva riogatja a polgári lakosságot.

Kettőjük viszálya, vagyis a Rend és az Anarchia konfrontációja a mű központi motívuma; megnyugtatásul: győz az Igazság! Hiába a Rico által kinyújtott testvéri jobb, a törvénytár jobb – vallja Stallone, aki hűen önmagához a film végére megistenül, majd a tömeg eksztatikus ovációja közepette elrobog turbómeghajtású áramvonalas kétéltű motorkerékpárján; ismerve beteges vonzalmát a szupermacho-szériák iránt, még visszatérhet, az opusz végtelenre duzzadó folytatásaiban.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=43

Cikk értékelése:

szavazat: 1150 átlag: 5.59