KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pat Garrett és Billy, a Kölyök

Koltai Ágnes

Most, amikor elkészülte után majd másfél évtizeddel nálunk is bemutatják Sam Peckinpah nevezetes westernjét, elképedhetünk a műfaj alakváltozásán. Nem is akárki, hanem az amerikai western Messiása okozza a meglepetést.

Egy évtizeddel ezelőtt ájult lelkesedéssel beszéltek Peckinpah-ról, a műfaj megújítójaként emlegették, az eddig sosem látott iróniát, tobzódó erőszakot emelték ki filmjeiből. A kritikusok ki tudja hányadszor temették már el a westernt, amikor megjelent Sam Peckinpah, aki nem csupán a vérében hordozta a cowboy-életet (egy hamisítatlan vadnyugati ranchon nőtt fel), hanem kellő műveltséggel és szakmai ismerettel is rendelkezett (dráma szakon végzett, színpadi rendezőként és színészként dolgozott, majd a televíziónál kötött ki) ahhoz, hogy valami újat hozzon a mozgókép mesebirodalmába. Valójában persze semmi forradalmi újítás nem fűződik nevéhez; egyszerűen csak egy kicsit másképpen meséli el történeteit. A vad bandában például meghökkentően agresszívek, már-már csak az ölés öröméért gyilkolnak hősei. Peckinpah itt a cowboy önérzetéből, igazságából űz csúfot, kiforgat egy mítoszt, míg a Pat Garrett és Billy, a Kölyökben a western határait mossa el. Ez a – valós történetre épülő – rabló-pandúr játék Peckinpah kamerája előtt a fiatalság és az öregség drámai ellentétévé válik. Pat Garrett, az egykori zsivány beáll seriffnek, neki kell elfogni cimboráját, kölyök Billyt. Nincs menekvés, a kellemetlen feladatot el kell végezni, az érzelmeket, a csavargás szabadságát Pat eladta néhány rongyos dollárért. Kölyök Billy, aki már életében legenda volt (állítólag tizenkét éves korától bujkált a törvény morózus őrei elől), a filmben hájasodó, nők után koslató vagány, azon a végzetes éjjelen, amikor Garrett orvul lepuffantja, boldogan enged egy csábos hölgy hívásának. Billy a női kacérság áldozata lett – legalábbis Peckinpah elképzelése szerint, s talán igaza van a rendezőnek: egy ilyen westernhős csak így végezhette. Billy, a Kölyök egyetlen hatásos fegyvert ismer: feminin mosolyát. Nem csoda, ha a Vadnyugat kemény fickói habozás nélkül lelövik.

Kölyök Billyről már a Vadnyugat legendáját őrző nagypapák sem tudtak pontosat, életéről és haláláról számtalan történetet szőttek, de egyik sem volt ennyire enervált. A tizenéves gyilkos ránk maradt képét látva inkább a véres történeteknek hihetünk. A nőies finomságot hagyjuk meg Kris Kristoffersonnak és Peckinpah-nak, az ő Billyjük olyan ártatlan és szeretnivaló, hogy nem is értjük: miért keveredett e rút és véres világba, ahol hátulról lövik le az embereket, légyen az barát vagy ellenség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5218