KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

London Boulevard

Roboz Gábor

London Boulevard – amerikai-brit, 2010. Rendezte és írta: William Monahan. Kép: Chris Menges. Zene: Sergio Pizzorno. Szereplők: Colin Farrell (Mitchell), Ben Chaplin (Billy), Keira Knightley (Charlotte), Anna Friel (Briony). Gyártó: Henceforth / GK Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 103 perc.

A „hűvösről szabadult ex-bűnöző boldogulása a nagyvilágban” bejáratott történetséma a gengszterfilm műfajában (Carlito útja, Mona Lisa), a téma valóban izgalmas feldolgozásának tehát valahogyan győzedelmeskednie kell az „utolér a múlt” és az „úgysem lehetsz mintapolgár” kliséi felett. Az eszelős tempóban alkotó Ken Bruen London Boulevard című 2001-es hard-boiled regénye ezt a feladatot úgy oldja meg, hogy inkább a formára erősít rá: bár a szellemes krimireflexiókkal teli Alkony sugárút-parafrázis (amelyben egy ex-fegyenc az erőszakos életforma folytatása helyett inkább egy kiöregedett színésznő szolgálatába áll) tartalmát tekintve is felmutat ínyencségeket, a közhelyes sztorit igazán az ír szerző egyedülálló minimalizmusa teszi élővé.

A többnyire hozott anyagból dolgozó forgatókönyvíró, William Monahan (A tégla, Hazugságok hálója) első rendezése több lényeges ponton is módosít az alapanyagon: egyebek között nagyobb hangsúlyt helyez a bosszúállás-szálra, a regény két nőfigurájának egybegyúrásával valamelyest elhomályosítja a Wilder-mozira vonatkozó párhuzamot, és főhőse sorsát is máshogyan képzeli el. Monahan teljesen korrektül rajzolja meg az angol miliőt és a jobbára vázlatos figurákat, valamennyit képes átmenteni a könyv humorából, a főhős morális beállítottságának kezelése pedig azt a zavarba ejtő helyzetet eredményezi, hogy a London Boulevard gengszterfilmjében épp a hős nem tekinthető valódi gengszternek. Hiába azonban a tisztességes anyagkezelés és a rendező egészen eredeti (és abszurdba hajló) ötlete a lezárásra, a stílus hiányát semmivel sem pótolhatja. A Scorsesétől ellesett agresszív zenehasználat ellenére Monahan munkájának se íze, se bűze, ami kivált akkor különösen kellemetlen, ha az alkotó nevének irdatlan betűmérettel történő hirdetése a vásznon valamiféle szerzői jelenlétet hivatott jelezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10563