KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fifti-fifti

Kovács Kata

50/50 – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Levin. Írta: Will Reiser. Kép: Terry Stacey. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Joseph Gordon-Lewitt (Adam), Seth Rogen (Kyle), Anna Kendrick (Katharina), Bryce Dallas Howard (Rachel), Anjelica Huston (Diane). Gyártó: Mandate Picture / Point Gray / IWC Production. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 100 perc.

A nagy társadalmi traumákat, így a rákot sem kerülheti el az igény, hogy korábban tabunak számító humorral vagy iróniával tekintsenek rájuk. A köztudatban a halálos betegség szinonimájaként élő kór és az ellene való küzdelem komédiába vagy éppen bizarr helyzetekbe csomagolása korántsem új fejlemény a filmekben (Dangerous Parking, vagy a tévésorozatok közül a The Big C és a Totál szívás), még ha jóval gyakoribbak is a drámai hangvételű feldolgozások (Édes november, Az élet nélkülem, The Guitar).

A vígjátéki vonalhoz csatlakozó 50/50-t rendezőként jegyző Jonathan Levine továbbra sem szakad el korábbi filmjeinek (The Wackness, Majd meghalnak Mandy Lane-ért) zűrzavaros tinédzserhőseitől: a huszonhét éves Adam ugyan nem kamasz már, de a váratlanul diagnosztizált – a címben szereplő túlélési eséllyel járó – rákbetegség őt is a felnövéshez hasonló fordulatokra kényszeríti. Ahogyan a tematika korábban felsorolt filmjeiben, a fenyegető diagnózis itt is a főszereplő életének lavinaszerű összeomlását és új alapokra helyezését eredményezi. Ugyan a forgatókönyv a szerző, Will Reiser valós élményei nyomán született, nem igen lép túl az olyan kapcsolódó közhelyeken, mint az egészségügyi dolgozók részvétlensége, a szülők terhes aggodalma, vagy a nagy igazság, miszerint nagy bajban mutatkozik csak meg, kire számíthatunk igazán. Erénye sokkal inkább a hol szokatlan és durva, hol pedig szívmelengető humorban és a Woody Allen fénykorát idéző karakterábrázolásban van: mert láttunk már pániktól üvöltő főhőst, olyat is, aki füvet szív más páciensekkel, de olyat még nem, aki a rákot csajozásra használja, vagy segít begyakorolni kínosan amatőr terapeutájának, hogyan viselkedjen empatikusan egy pácienssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10933