KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lazhar tanár úr

Margitházi Beja

Monsieur Lazhar – kanadai, 2011. Rendezte és írta: Philippe Falardeau. Kép: Ronald Plante. Zene: Martin Léon. Szereplők: Mohamed Fellag (Bachir), Sophie Nélisse (Alice), Émilien Néron (Simon), Danielle Proulx (Vaillancourt). Gyártó: Microscope Productions / Les Films Seville Pictures. Forgalmazó: Vertigo Kft. Feliratos. 94 perc.

Philippe Falardeau 2011-es filmjében egy havas, téli reggelen a csöndes tragédia rögtön az első jelenetben gyomron vágja a montreáli iskola hatodik osztályos tanulóit: Simon és Alice saját szemükkel is tanúi lesznek annak, hogy imádott tanítónőjük előző éjjel felakasztotta magát az osztálytermükben. A pedagógus csöppet sem diszkrét öngyilkossága sokáig feldolgozhatatlan élményül szolgál a kisdiákoknak, képtelen helyzetbe hozza az igazgatónőt, egyúttal megnyitja a lehetőséget az algériai emigráns Bachir Lazhar előtt, hogy tanítóként foglalhassa el a nem túl népszerű megüresedett helyet.

A kanadai direktor neve egy maratoni dokufilmkészítő tévéshow győzteseként vált ismertté a kilencvenes évek elején, azóta sikeres forgatókönyvek és dokumentumfilmek szegélyezik pályafutását, 2000 óta pedig sorra gyártja díjhalmozó, fesztiválkedvenc nagyjátékfilmjeit. Az idén az Oscar legjobb idegen nyelvű film kategóriájában felbukkant Monsieur Lazhar jelölését nem váltotta ugyan díjra, noha Évelyne de la Chenelière drámáját érzéssel és ízléssel adaptálja, rátermett gyerekszereplőket mozgat és – Falardeau korábbi, a gyermek- és felnőttkor átmenetére fókuszáló munkáihoz (Congorama, Nem én voltam, esküszöm) hasonlóan – finoman vegyít tragikumot és komikumot.

A közelmúlt rokonszenves tanárfiguráival (Fél Nelson, Hajrá boldogság, Az osztály) ellentétben címszereplőnk nemigen nevezhető felkészült pedagógusnak. Nyelvtani tudása idejétmúlt, osztálya szintjét tévesen méri fel, fogalma sincs az érintési taburól, ezért szelíd kis taslikkal fegyelmez, és eszébe sem jut, hogy bármiféle szemléltetőanyagot használjon. Régi vágású, esetlen, szerény úr, akit sem ékesszólással, sem kézügyességgel nem áldott meg különösebben a sors. Ahogyan azonban kibontakozik a háttérben személyes tragédiája, világossá válik, miért is éppen ez a kisember az ideális helyettesítő-tanár a hatodikosok számára: mivel a gyászban sorstársuk, éppen kívülállósága miatt tudja szakképzett pszichológusnál is jobban segíteni az osztályt a veszteség feldolgozásában, a halál elfogadásában és a lelkifurdalás feloldásában. Visszafogott szín- és zenehasználat, arcokra fókuszáló fényképezés, és nem utolsósorban Mohamed Fellag tartózkodó, finom szerepformálása segítik Falardeau filmjét, hogy elkerülje a túláradó érzelgősség csapdáját, és pontos látleletet fogalmazzon meg egy olyan határhelyzetről, melyben a felnőttek nagy része túl tanácstalan és tehetetlen ahhoz, hogy magukban a gyerekben fedezze fel a megoldást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11221