KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bűbáj és kéjelgés

Sepsi László

Las brujas de Zugarramundi – spanyol, 2013. Rendezte: Álex de la Iglesia. Írta: Jorga Guericachevarría és Álex de la Iglesia. Kép: Kiko de la Rica. Zene: Joan Valent. Szereplők: Hugo Silva (José), Mario Casas (Antonio), Pepón Nieto (Calvo), Carolina Bang (Eva). Gyártó: La Ferme Productions. Forgalmazó:ADS Service. Feliratos. 104 perc.

A véletlenül felnyársalódott újságíró tragikus történetét visszafogott letisztultsággal elmesélő La chispa de la vida után Álex de la Iglésia a Bűbáj és kéjelgéssel visszakanyarodott korai filmjeinek és az Egy őrült szerelem balladájának stiláris és műfaji eklektikájához, ahol a középkori karneválok euforikus tébolya hozza közös nevezőre a globális tömegkultúrát és az európai tradíciókat. Az Alkonyattól pirkadatig mintájára pörgős heist-filmből vérbő horrorkomédiába átforduló legfrissebb munkája hasonló enciklopédikus igénnyel nyúl a boszorkány-tematikához, mint tette azt a 800 golyó a spagettiwesternnel vagy A fenevad napja a világvége-váró okkult rémfilmekkel.

Bűnöző hősei – és a velük utazó, ugyancsak a 800 golyót idéző kisfiú – egy bravúros rablás után akadnak össze egy csapat feminista banyával, akik a boszorkánypereiről hírhedt Zugarramurdiban (Salem baszkföldi megfelelője) gyűltek össze egy orgiasztikus pizsamapartira. A magánéleti nehézségekkel küszködő rablók és a férfigyűlölő némberhorda kiegyenlítetlen összecsapása éppúgy a nemek harcának kínálja fekete humorú zsánerolvasatát, mint tette azt néhány évvel korábban a dühkóros zombiasszonyokkal operáló Kutyaház, de míg a brit variációt főképp a sörszagú egysorosok és az ötletgazdag öldöklés tette emlékezetessé, Iglesia legfrissebb szürreális tombolását a míves kompozíciók és a spanyol történelemtől a Hullajóig terjedő gazdag referenciaháló emeli ki az egyszeri brutáliák tömegéből. A Bűbáj és kéjelgés nélkülözi ugyan az Egy őrült szerelem balladájának tragikus felhangjait, és így profán könnyedségében inkább A fenevad napjának örököse, cserébe viszont magával ragadó felszabadultsággal meríti meg az európai mesekincset – élen a Jancsi és Juliskával – a švankmajeri groteszk testváladékoktól fortyogó kondérjában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11644