KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kavarás

Varró Attila

Blended – amerikai, 2014. Rendezte: Frank Coraci. Írta: Ivan Menchell és Clare Sera. Kép: Julio Macat. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Jim), Drew Barrymore (Lauren), Wendi McLendon-Covey (Jen), Bella Thorne (Hilary), Braxton Beckham (Brendan). Gyártó: Warner Brothers / Happy Madison Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 117 perc.

Miután Adam Sandler a Ki nevet a végén két és fél órás szerzői önvallomásában leszámolt a kezdeti sikereit hozó freak-komédiákkal és csalódott az útkeresését jelentő romkomokban, minden figyelmét a családi vígjátékok felé fordította, amelyek hőse párnapos össznépi kiruccanás keretében (függetlenség napja, esküvő, újévi hajókirándulás, trópusi vakáció) helyet, célt és békét talál magának a középkorú rémálomban. Sandler azonban továbbra sem képes szabadulni a régi rutinoktól, az új terepen előbb az örökkamasz lúzert zavarta párszor végig (Nagyfiúk, Apa ég), majd romantikus hősét eresztette gyanútlan családanyára (Kellékfeleség). Eredeti címéhez híven (ami inkább Keverés) az idei Kavarás ismét romkom-alapkonfliktust hasznosít családi kontextusban: egy kamufamília bajforrásai helyett ezúttal két (látszólag) inkompatibilis csonka család kényszerű közös nyaralása hozza össze hősünket az álomanyukával, a hawaii luxusstrandok tejjel-mézzel folyó kánaánja helyébe pedig egy dél-afrikai üdülőfalu mesés csokigyára lép.

Túl azon, hogy a Kavarás két órás hossza ellenére sem képes több ízt kihozni az izgalmasnak tűnő „családi screwball” zsánerkeverékből a szokásos Sandler-köröknél (románc-romboló rinónász és majomzenekar; kedves ám félidióta színesek; ütős játék, mint poénforrás), Frank Coraci házirendező egyfajta önreflektív trilógiát teremt a sztáréletműben, jelezve a romkom-ciklus végpontját, amelyben épp a rokonlélek Drew Barrymore jelentette az ideális Évát a romantikus Adam mellett. Coraci nem csupán epizódszereplőket (meleg háttér-énekestől Tízmásodperces Tomig) és konkrét jeleneteket (a reggel ajtót nyitó gonosz ex) emel át a Nászok ászából és az 50 első randiból, de a párkapcsolati problémával konkrétan reflektál Sandler új komikus-státuszára (mint ezt a blending-motívumot megéneklő calypso-énekesek bizarr görög kórusa is jelzi). Fejlődésképtelen hősünk 1998-ban a megváltó szerelem sorsfordító erejével szembesült, 2004-re megbékélt a románctörténetek végtelen monotóniájával, 2014-ben pedig a szívcsata már csak eszköz egy több tagot számláló célközönség egyesítésére, amelyben a családapák mellett a nők és gyerekek is megkaphatják a nekik kijáró örömöket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11911