KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éjszakai hajsza

Sepsi László

Run All Night – amerikai, 2015. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Brad Ingelsby. Kép: Martin Ruhe. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Liam Neeson (Conlon), Joel Kinnaman (Mike), Ed Harris (Maguire), Vincent D’Onofrio (Harding). Gyártó: Energy Entertainment / Vertigo Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.

Mióta az Elrabolva-széria első része 2008-ban megmutatta a korosodó Liam Neesonban rejlő akciófilmes potenciált, az ír származású színész egyre gyakrabban talál vissza a lerobbant, de felbosszantott állapotában még így is kisebb genocídiumra képes veterán alakjához. Mivel az azóta trilógiává bővített Elrabolva legutóbbi tétele távolról sem szállította a brandtől elvárt adrenalinbombát, és a Sírok között Lawrence Block-adaptációja is akciók helyett inkább komótos nagyvárosi thrillert kínált, az Éjszakai hajsza máris nézői elvárások kereszttüzében találja magát, hiszen egyszerre kellene visszaadnia az önparódia szélére sodródott Neeson-imázsnak a vállalható komorságot és mindezt lehetőleg a címben is jelzett, megállás nélküli pörgéssel. Hasonlóan a legutóbbi kollaborációhoz Neeson és a rendező Jaume Collet-Serra között (Non-stop), a felfokozott tempó ezúttal is csak ígéret marad: skizoid módon a helyi kiskirállyá vált hajdani partnerével szembekerülő, alkoholizmusba züllött maffia-enforcer utolsó éjszakája egyszerre igyekszik balladisztikus, nagyvárosi geronto-thriller lenni családról és kísértő múltról, eközben pedig néhány akciójelenettel kiszolgálni mindazokat, akik számára Liam Neeson elsősorban Bryan Millsszel jelent egyet. A barázdált arcú színészgárda és a minduntalan felbukkanó Szemtől szemben-allúziók kérges melankóliáját így rendre felülírják az iróniával vértezett újgenerációs akciómozik stílustörései, rögreálból madártávlatba zoomoló, hektikus kameramunkával és egy ponton a John Wick asszaszin-folklórjából kölcsönzött hi-tech bérgyilkossal. Az Éjszakai hajsza így összességében olyan, mintha a főhős napindító ír kávéját a túlbuzgó kocsmáros megbolondította volna néhány fiatalosnak tartott szubsztanciával: hiába unásig ismert, néhány korty után mégis hiányozni kezd a klasszikus recept otthonossága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12158