KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halálos iramban 7

Huber Zoltán

Fast & Furious 7 – amerikai, 2014. Rendezte: James Wan. Írta: Chris Morgan, Gary Scott Thompson. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Vin Diesel (Dominic), Paul Walker (Brian), Dwayne Johnson (Hobbs), Jason Statham (Shaw). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 138 perc.

 

Autós videójátékokat imitáló Holtpont-koppintásból az új évezred első számú akció-szériájává hízni igen figyelemreméltó teljesítmény. A töretlen sikert a felszínes szemlélő hajlamos a kocsik-nők-tesztoszteron szentháromságával elintézni, ám a csillogó motorház alatt jóval rafináltabb konstrukció dolgozik. A kínálatban nincs még egy franchise, mely esetlegesen, lépésről-lépésre komplex univerzumot teremtett maga köré. A növekvő bevételekkel újabb szereplők érkeztek, az utcai versenyzők mesteri tolvajokká, majd világmentő szuperhősökké mutálódtak, míg a redundáns benzin-pornó sziklaszilárd morális kódrendszeren nyugszik. Származás helyett a volánnál dől el, ki az igaz ember, illetve minden út a családhoz vezet.

A hetedik etap csapata már egyértelműen a Bosszúállók vívódások és álarcok nélküli vulgár-kiadása. Hőseink egy-egy erényt testesítenek meg, a klipekből kirajzolódó film-kollázst ad hoc fordulatok és az irónia önhatárát súroló panelbölcsességek tartják össze. A patikamérlegen súlyozott megaprodukciók uralma idején kimondottan üdítő az olyan látványmozi, mely nincs agyongondolva és nem is veszi magát túlzottan komolyan. A valószerűség paradox kényszerének kínosan megfelelni vágyó versenytársakkal szemben itt minden alkotóelem a színtiszta attrakciót szolgálja. A brutális pixelörvényekben és dagályos eposzokban gondolkodók csúnyán alábecsülik a büszkén vállalt öncélúság, a keresetlen hatásvadászat, a primér egyszerűség erejét. Alkotóink fenntartások nélkül túlpörgetik a receptet, bő két órára tátott szájú kiskamasszá változtatják a célközönséget. Ilyen töménységben a giccsből naiv pop-art, kortárs mítosz kerekedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12231