KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mondd ki, hogy uborka

Forgács Nóra Judit

Des nouvelles de la planète Mars – francia-belga, 2016. Rendezte: Dominik Moll. Írta: Gilles Marchand és Dominik Moll. Kép: Jean-François Hensgens. Zene: Adrian Johnston. Szereplők: François Damiens (Mars), Vincent Macaigne (Jérome), Veerle Baetens (Chloe), Jeanne Guittet (Sarah), Tom Rivoire (Grégoir). Gyártó: Diaphana Films / Artemis / France 3 Cinema. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 101 perc.

 

Dominik Moll (A szerzetes, Lemming, Harry csak jót akar) új rendezése a kissé meghökkentő, Mondd ki, hogy uborka! címet nyerte a hazai forgalmazásban. Így szuggerálják ugyanis hőseink azt a csinos riporternőt, aki éppen Brüsszelből tudósít a tévében (mivel ígéretet tett a fiának, hogy megteszi ezt a kedvéért élő adásban). Mielőtt két kamasz gyereküket az amúgy is életközépi válságban szenvedő, és különválásuk feldolgozásával bajlódó exférjére bízta annak ötvenedik születésnapján... amiről természetesen megfeledkezett.

Az alaphelyzetet tovább bonyolítja egy bekattant programozó és furcsa új szerelme felbukkanása a már így is zsúfolt lakásban, és színesítik egy folyton nosztalgiázó elnöki sofőr anekdotái. Az eredmény egy kellemesen bizarr, intimen vizsgálódó, és a realitástól éppen a kellő mértékben elrugaszkodó film, amiben elfér egy adag humor és kaland is, nem beszélve a világűr (és a belső űr) felfedezéséről, egy fül elvesztéséről és visszavarrásáról, valamint némi ökoterrorista lázadásról. A coming of age és a midlife crisis konfliktustípusai fonódnak szépen össze, egy nem is családi, inkább lakótelepi drámában, akár a szintén nem olyan régen bemutatott Lépcsőházi történeteket (Samuel Benchetrit) is felidézheti nézőjében a film. Csak éppen – ebben az összehasonlításban is – hagy némi hiányérzetet, mert Dominik Moll mozija legjobb pillanataiban ugyan zseniálisan működik, árnyalatnyi iróniájával és figurái iránti mély empátiájával remek hangulatot teremt, ezt azonban nem sikerül töretlenül megtartani a teljes játékidőben. De még így is javasolt bárkinek, aki erőt akar meríteni és hinni szeretne benne, hogy az életben a legrosszabb helyzetekben is bekövetkezhetnek a legüdítőbb, valódi változást hozó váratlan találkozások és események.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12887