KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar krimi

Aranyélet 2. évad

Itt élni totál szívás

Csiger Ádám

Az Aranyélet második évadában a bűnök immár nem csak környezetünk termékei, de a tönkrement múltunké is.

 

Az HBO saját gyártású sorozatának első évada a Breaking Bad (Totál szívás) inverzeként is jellemezhető. Nem egy decens kémiatanár válik benne Tony Montana-féle gengszterfőnökké, hanem fordítva, egy kisstílű, ám nagy vagyonra szert tett bűnöző (Miklósi Attila szerepében Thuróczy Szabolcs) próbál jó útra térni, és csak hiszi, hogy őt már nem érheti kiábrándulás. Az első nyolc rész a napjaink Magyarországában banálisnak számító csalásokat és korrupciót mutatta be a román új hullám magas színvonalán, egyben a kortárs hazai közérzetet is eltalálta, ezzel megszólítva a nézőket, kultgyanússá válva és nagy sikert aratva mind a közönség, mind a kritikusok köreiben. A második évad még ambiciózusabb: az alkotógárda generációjának talán legnagyobb közéleti fordulatát, a rendszerváltást eleveníti fel. Azt sugallja, hogy nem csak a környezetünk (de)formálhat minket, de a múltunk is, amivel szembe kell néznünk, és ezt az Aranyélet a gyakorlatban is megvalósítja, mivel feldolgoz egy kulcsfontosságú érát. Annak ellenére, hogy annak nem voltak igazán látványos, emblematikus eseményei hazánkban, nem csoda, hogy alulreprezentálták a magyar filmtörténetben. Már az első évadban is elhangzott, hogy a Miklósi család a rendszerváltás után csúszott adósságokba és ekkor kezdtek csalásokból élni, ezt azonban a második évad részletesen be is mutatja, a „show, don’t tell” („mutasd, ne mondd”) drámaírói kritériumnak is megfelelve.

Ezzel a merész törekvéssel az alkotók ráadásul dramaturgiai kockázatot is vállaltak, mivel a flashback ritkán ad hozzá a cselekmény feszültségéhez, ráadásul megfigyelhető, hogy ha egy sorozatban elszaporodnak a karakterek háttértörténetét megvilágító, múltba való visszatekintések, az a végső kifulladás jele, általában egyes szériák utolsó, hatodik-hetedik évadára jellemző (True Blood, Trónok harca). Az Aranyélet showrunnere, Krigler Gábor és az írók (Lengyel Balázs, Tasnádi István, Zomborácz Virág) még a szappanoperák, a melodrámák és a sequelek fordulataitól sem ódzkodnak: a Miklósi család múltjából előhúznak egy James Bond-filmeket idéző (halottnak hitt, csonka testű) antagonistát (Végh Zsolt), aki még az első évad rosszfiújánál, Hollós Endrénél (Anger Zsolt) is ádázabb ellenfél. A második évad viszont nem csak az amerikai tömegfilm, de a magyar szerzői mozi hagyományait is követi. A Breaking Bad tökéletes ellentéte, európai verziója nem is szólhat másról, mint társadalmunk romlottságáról, ahol az Aranyélet szerint legálisan, tisztességesen megélni akciófilmbe illő kihívás.

Az Aranyélet múltbeli történetszála parabolaként is működik, viszont a lokális témához univerzális dramaturgia társul, az alkotók a kortárs tévésorozat-szcéna csúcsát képviselő amerikai szériákról vettek példát, mivel a múltbeli jelenetek előrevetítik azt, ami a jelenben történni fog a karakterekkel. A sorozat írói és rendezői (Dyga Zsombor, Mátyássy Áron) nem utólag ágyaznak meg a fordulatoknak, hanem előre sejtetik azokat, ezzel is feszültséget teremtve. Amennyire kuriózum a magyar filmes színtéren a közelmúlt – produkciós szempontból meglehetősen költséges – ábrázolása, annyira hiánypótlóak az Aranyélet második évadának akciójelenetei is, amik ugyancsak amerikai mintára készültek, és ez korántsem válik kárukra. A második évadban fokozatosan nőnek a tétek, összefutnak a szálak, de az alkotók nem várnak a szezon fináléjáig a nagyjelenettel, hanem már az ötödik részben bevetnek egy olyan epikus akció-szekvenciát, ami a True Detective és a Trónok harca leginkább nagyszabású epizódjait idézi, még ha nem is színvonalában, inkább csak dramaturgiai szerepében.

A második évad történetszövése a végletekig következetes, mivel krimi-szálának bonyodalmai az első szezonban történtekben gyökereznek, azok logikus következményei, a kísérletezés a flashback szcénákkal pedig nem csak tartalmi, de stiláris tekintetben is a sorozat fejlődését jelzi. Az Aranyélet fő erénye, hogy bizonyítja, a krimi és a bűnthriller kiválóan alkalmas konstruktív társadalomkritika gyakorlására.

 

ARANYÉLET – magyar tévésorozat, 2016. Rendezte: Dyga Zsombor és Mátyássy Áron. Írta: Lengyel Balázs, Tasnádi Iván, Zomborácz Virág. Kép: Marosi Gábor. Zene: Pádár Krisztián. Szereplők: Thuróczy Szabolcs (Miklósi Attila), Ifj. Vidnyánszky Attila (a fiatal Miklósi), Anger Zsolt (Hollós), Kovács Tamás (a fiatal Hollós), Végh Zsolt (Gáll Ferenc), Fehér László (a fiatal Gáll). Ónodi Eszter (Janka), Döbrösi Laura (Mira), Olasz Renátó (Márk), Danis Lídia (Erika). Gyártó: HBO. 8x50 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 22-23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13012