KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmi krónika

Reményi József Tamás

Helyőrség Wilnó mellett, 1939-ben. Az utolsó néhány hónap: lengyelek, oroszok, litvánok, németek, zsidók egybetorlódott világának maradék békéje, nyelvek és vallások mindig feszült és mindig ideiglenes, de éppen így megszokott közös életformája, búcsúzóban. Tadeusz Konwicki (magyarul is megjelent) regénye, a Szerelmi krónika játszódik itt, az író gyermekkorának színhelyén. A történet középpontjában ugyan egy kétszeresen reménytelen diákszerelem áll – szegény fiú és gazdag lány találkozása a háború előestéjén –, ám Konwicki művét nem a nosztalgia s nem a melodráma hatja át. A széthullás előtti utolsó s egy fiatal emberpár felnőttségének első pillanatában az író e pillanat utáni évtizedek tapasztalatain, kiábrándultságán keresztülszűrve tárgyilagosan, józan keserűséggel ábrázolja. A regényben megszólaló Narrátor a szkeptikus Teremtő modorában néz vissza az 1939-es tavaszra, s amikor Andrzej Wajda ezt a – dramaturgiailag oly nehezen beépíthető – hangot át akarta menteni filmjébe, keresetlen és bölcs megoldást választott: maga Konwicki jelenik meg időnként a színen, magától értetődő természetességgel, s vált néhány szót egykori énjével, elfogulatlanul, ismerősen és idegenként.

Wajda műve regény és adaptáció ritka egysége. Konwicki mintha eleve A wilkói kisasszonyok rendezője számára írta volna ezt a számvetést a történelem elsodorta ifjúságról, melynek imádság és fegyver szabta meg határait. Wajda szonáta-szerűen tér vissza újra és újra e két főmotívumhoz: a Máriához fohászkodó anya, a vonaton föltűnő érsek, a pap előtt térdet hajtó járókelők, a hitoktatáson üldögélő zsidó gyerekek, egy lelkész-család, illetve a szüntelen hadgyakorlatok, a padlászugban ki tudja, mióta rejtegetett pisztoly, a főhősnő apjának, a sóspuskával lövöldöző katonatisztnek a képsorai szinte felőrlik a wilnói Rómeó és Júlia idilljét.

A krónikát záró, gyermekien szertartásos öngyilkosság, ostyába (!) bugyolált porokkal, Witek és Alina ösztönös, naiv választása a világgal szemben – sikertelen. Föl kell ébredniük, s végigélni a pusztulást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4866