KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

X-program

Nóvé Béla

 

Elnézem Virgilt, ezt az ártatlan majmocskát, ki jobb mancsát diótörő mozdulattal a baljába veregeti, s ahogy a film pereg, lassúdan és félig agymosottan egyszer csak azon kapom magam, hogy az én öklöm is a tenyerembe csattan... Kínos önlelepleződés – még jó, hogy sötét van, s csak másodmagamban ülök a nézőtéren. Mert a tenyerem csattanása – akár e jobb sorsra érdemes szegény csimpánzkölyöké – távolról sem tetszést jelez. Egyezményes majomnyelven csupán annyit tesz: „Segítség! Baj van! Áz emberiség már megint valami rút cselszövényre készül!”

Bizony mondom, meg kell majmulni ebben a cudar világban! Nem elég, hogy majomédesanyáinkat orvul kilődözik mellőlünk, mimajomságunkat szülőhonunktól elszakítva, egy wisconsini pszichológiai kutatóközpontba hurcolnak, de mikor e sokkból kissé magunkhoz térve kezdenénk végre megcsimpaszkodni szelíden szőke főemlős pótmamánkba, a szívtelenek még tőle is elszakasztanak, hogy egy floridai légibázis kísérleti áldozataként atombombázó pilótának trenírozzanak! Gyalázat, kérem, kétlábonjáró gyalázat...

Nem, Mr. Darwin, nem erről volt szó! Vissza az egész, ilyen álnok rokonsággal mi nem közösködünk! Mert lehet, hogy az ember már nem, de a majom, kérem, az még igenis lehet – Ember! Szőrös és aszott keblében érző szív dobog, s akár elhiszik, akár nem, olyik-másik még intelligensebb is lehet, mint egynémely pszichológok és repülőezredesek – hogy az átlag amerikai mozinézőt ne is említsük! Nem hagyjuk magukat, példának okáért, a szentimentalizmus rövidpórázánál fogva képtelennél képtelenebb stupiditásokba rángatni. Ha már minden poén elfogyna, s a dramaturgiai önkény úgy kívánja: éppenséggel atomsokkba...

Csak ne tessék hát úgy elbizakodni! Mert, úgy rémlik, sokba telik még, amíg az emberiség eljut e köznapi majombölcsesség alapfokára. Addig pedig nem árt a gyakorlás. Kifordult ínnyel vicsorogva tépjük meg ritkás szőrzetünk, csapkodjunk elszántan és ütemesen a markunkba! Alapozó kurzusként jobb híján az X-program tanulmányozása is megteszi. Ám intellektuális túlterheltségünket ajánlatos utána egy könnyű állatkerti sétával levezetni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5340