KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kamaszkor

Lajta Gábor

 

Aki filmünk hőséhez hasonlóan, nem sokkal 18 éves kora (és az egyetemi felvételi) előtt otthagyja a gimnáziumot (jó családi körülményei ellenére), annak nyilván nyomós oka van erre. Családot akar alapítani, lakást szerezni, esetleg kitörni az elviselhetetlen otthoni környezetből. A Kamaszkor főszereplőjét, Kraszint viszont nem értem. Dédelgetett fiúnak látszik ugyan, de erre csak egy röpke párbeszéd utal az édesanyjával. Az otthont pedig nem is ábrázolja a film. A fiút a pénz nem érdekli, nősülni sem akar. Akkor talán az a kiábrándult felismerés vezeti, hogy „nektek nem tanulok”? Kraszinnál szó sincs ilyenről. Úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, aki hajóskapitány szeretne lenni. Iskolatáskáját a szemétládába dobja, és nekivág az életnek. Vándorlását a lélekszilárdító fordulatok, jellemek úgy szegélyezik, akár az útjelző táblák.

A Kamaszkor realisztikus külszínt mutat. De mihelyt egy hitelesebb arc, helyzet kiélesedik, rögtön lerontja, átlátszóvá teszi a filmírói manipuláció.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6680