KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Agyő, nagy Ő

Pápai Zsolt

The Heartbreak Kid – amerika, 2007. Rendezte: Bobby és Peter Farrelly. Írta: Neil Simon színművéből Scott Armstrong, Leslie Dixon, Kevin Barnett. Kép: Matthew F. Leonetti. Szereplők: Ben Stiller (Eddie), Michelle Monaghan (Miranda), Jerry Stiller (Doc), Malin Akerman (Lila). Gyártó: DreamWorks Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 100 perc.

 

Szabványízléssel és PC-terrorral szembeni harcukban a Farrelly testvérek mostanáig inkább az extrém szituációkat és együgyűségükben is extravagáns figurákat kedvelték, új filmjükben viszont visszahátráltak a hétköznapiságba. Tökéletesen szimpla alapszituációra építettek, egy olyan férfiről meséltek, aki nem tudja elviselni frissen szerzett feleségét.

Eddie-t egész pereputtya azért froclizza, mert bár már negyvenhez közelít, még nem nősült meg. Amikor egyszeriben elege lesz ebből, az első mutatós lányt kikapja a tömegből, és kezdetben – a házasságkötés utáni pillanatokig – minden rendben is van, azonban a nászúton az asszonyka kimutatja a foga fehérét. A problémákat ráadásul fokozza, hogy hősünk a mézeshetekhez kiszemelt szállodában megismerkedik a tényleges nagy Ő-vel.

Bár korábban jobbára saját kútfőből, eredeti forgatókönyveikből dolgoztak a Farrellyk, ezúttal hozott anyagból (Neil Simon klasszikus darabjából) merítettek, ami arra mutat, hogy ihletük apadóban van – emellett a Keresd a nőt! című alapfilmjük leleményeinek aprópénzre váltása, illetve a poénok mennyiségének csökkenése és minőségének gyengülése is ezt jelzi, az Agyő, nagy Ő! mégis élvezhető darab. Originális Farrelly-film, a felületi jegyeken – genitália-vágóképek, mélyről felbugyborékoló alhasi hang, szórványosan szitáló testnedvek – túl mindenekelőtt azért, mert maradéktalanul átélhetővé tesz egy végtelenül banális helyzetet.

Ez a szituáció a buggyant ötletekkel megszórva lesz igazán izgalmas, bár feltehetően legalább annyi nézőt taszít, mint amennyit vonz. A Farrellyk mintha a bizarr helyzeteket szintén kedvelő Marx fivérek későposztkori, slampos utódjai lennének. Filmjeik be- és elfogadásához mindig szükség volt némi ellazultságra, hülyeségre hangoltságra – ha ez hiányzik, akkor csak a kínlódás, a feszengés vagy az ásítozás marad.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9183