KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Ember Judit (1935–2007)

Bori Erzsébet

 

 

Ő készített először koncepciós pert feldolgozó dokumentumfilmet Magyarországon. Ennél is fontosabb, hogy 1982-ben a Pócspetrivel megteremtette a történelmi tényfeltáró műfajt, amely minden túlzás nélkül a rendszerváltás szellemi-lelki előkészítőjévé vált. A nyolcvanas évek második fele és a kilencvenesek kezdete úgy is leírható, hogy a szó szoros értelmében százezrek ülnek órákon át a mozivászon vagy a tévéképernyő előtt Ember Judit, GyarmathyBöszörményi, Gulyásék és pályatársaik monstruózus filmjeit nézve, és azzal a meggyőződéssel állnak fel a székből, hogy nem lehet tovább a régi módon élni.

Két év a moszkvai Lenin Intézetben, majd magyar–történelem szak a pesti bölcsészkaron az ötvenes években – virtigli káderéletrajz kezdődhetne így. De Ember Judit harmincévesen pályát módosít, és jelentkezik a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Herskó János osztályába, amelyet más irányú végzettséggel rendelkező felnőtteknek indítottak. 1972-ben Gazdag Gyulával közösen rendezi A határozatot, e máig megkerülhetetlen doku-klasszikust – amiről azt hinnénk, hogy csak itthon vagy a szűkebb régióban érthető igazán, ám erre csattanósan rácáfolt az amerikai Filmintézet, amikor beválasztotta minden idők száz legjobb dokumentumfilmje közé.

Ember Judit rendezői módszere, stílusa látszólag nehezen megragadható, hiszen közel három évtizedes munkássága elválaszthatatlan attól a lázas útkereséstől, a világot megismerni, sőt megváltani akaró szenvedélytől, ami a hatvanas évek előtt gyakorlatilag nem létező magyar dokumentumfilmezést (és a vele párhuzamosan kibontakozó szociológiát) jellemezte. Visszatekintve Ember pályájára – amelyből olyan remekek emelkednek ki, mint a Tantörténet, a Menedékjog, az Újmagyar siralom vagy az És ne vígy minket a kísértésbe, mégis fölismerhető az a sajátságos módszere, amire maga mutatott rá, amikor egyik jelentős filmje címének választotta: Hagyd beszélni a Kutruczot!.

Máig úgy látom Ember Juditot, ahogy az ölében szorongatott retiküljével ül a hokedlin egy pócspetri udvaron, a háttérben a száradni kiakasztott dohánylevelek fala, és kibeszélteti az emberekből a megfélemlítéssel és hazugsággal évtizedekre elnémított igazat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9251