KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nő másik arca

Tüske Zsuzsanna

Conversation with Other Women – amerikai-brit, 2005. Rendezte: Hans Canosa. Írta: Gabrielle Zevin. Kép: Steve Yedlin. Zene: Starr Parodi és Jeff Eden Fair. Szereplők: Aaron Eckhart (a férfi), Helena Bonham Carter (a nő), Brian Geraghty (a vőlegény), Brianna Brown (a menyasszony). Gyártó: Gordonstreet Pictures. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 84 perc.

 

Számos kockázattal járhat egy alapvetően két figurára épülő kamarafilm levezénylése, különösen abban az esetben, ha olyan kiapadhatatlan, ám közhelyveszélyes téma jelenti az alapanyagot, mint a férfi-nő kapcsolat. Hans Conosa azonban egy biztos kezű, állandó szerzőtárssal, Gabrielle Zevin-nel az oldalán (Alma Mater) vállalta a rizikót, sőt emelte is a tétet azzal, hogy mikrorománca mellé olyan elidegenítő hatású filmnyelvi eszközt választott, mint az osztott képmező.

A tükörjáték két szereplője férfi és nő, akik egy esküvőn találkoznak, látszólag teljesen véletlenül és ismeretlenül. Némi flörtöt és egy lassú táncot követően a nő hotelszobájában kötnek ki, ahol az ismerkedés és az óvatos puhatolózás nosztalgiázássá alakul át – miután kiderül, hogy nem váratlan vonzalom, hanem közös múlt köti őket össze. A találkozás nyomán régről őrzött vallomásokkal és új döntésekkel kell szembenézniük: ám erre csupán egy éjszaka áll rendelkezésükre

A kísérletező jellegű, nem éppen nézőbarát és látszólag témaidegen ábrázolásmód akár kudarcra is ítélhette volna Conosa alkotását, a végeredmény azonban arról tanúskodik, hogy a rendezőnek egy tudatosan és precízen használt vizuális metafora révén sikerült tökéletes egységet teremtenie tartalom és forma között. A szimultán képsorok nem csak arra teremtenek lehetőséget, hogy egyszerre lássuk a szereplők arcát és reakcióit, de teret ad a szubjektivitásnak is, legyen szó emlékekről vagy fantáziaképekről, így sokszor azonos élmények kétféle olvasatához is hozzájuttatják a nézőt. Így az első ránézésre harsánynak tűnő külső jegyek egy finoman megmunkált, dialógusait tekintve is kivételes érzékenységről valló alkotás szolgálatában állnak, amelyet annak a kérdésnek a feszültsége tesz még vibrálóbbá, hogy valójában létezhet-e két ember számára egyetlen közös képmező.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9857