KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az időutazó felesége

Sepsi László

The Time Traveller’s Wife – amerikai, 2009. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Audrey Niffenegger regényéből Bruce Joel Rubin. Kép: Florian Ballhouse, Mychael Danna. Szereplők: Eric Bana (DeTamble), Rachel McAdams (Clare), Arliss Howard (Richard), Ron Livingstone (Gomez). Gyártó: New Line Cinema / Plan B Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 107 perc.

 

Legyen szó összezilált kronológiával operáló apró remekművekről, mint az All The Days Before Tomorrow, vagy a melodrámát science fictionnel vegyítő kultikus alkotásokról, mint az Egy csodálatos elme örök ragyogása, az idő, a szerelem és a legszebb pillanatok megörökíthetetlenségének problémacsoportja kétségkívül az egyik legnépszerűbb mozgóképes téma. Az Audrey Niffenegger azonos című regényéből készült Az időutazó felesége a fentebb felsorolt, kísérletezőbb alkotásokkal szemben a tematika midcult verzióját kínálja, ahol a melodrámai alapkonfliktus – hasonlóan például a legutóbbi Fincher-opuszhoz – a párkapcsolat férfitagjának sajátos defektusából fakad: ha stresszhelyzetbe kerül, Henry DeTamble (többek között a stresszre szintén érzékeny Bruce Banner/Hulk szerepében is látott Eric Bana) egy genetikai elváltozásnak köszönhetően random időtartamot ugrik vissza vagy előre az időben. Mindez természetesen nagyban megnehezíti a normális családi és érzelmi élet kialakítását, kiváltképp annak tükrében, hogy az időutazás képessége öröklődik is.

Robert Schwentke – szemben az időutazást szubjektivizált tudatfolyamként ábrázoló Kurt VonnegutGeorge Roy Hill párossal, Alain Resnais-vel vagy éppen Michel Gondry-val – nem enged a téma által tálcán kínált lehetőségnek: mozija nem csúszik át az emlékezet és a fotografikus rögzítés különös viszonyának taglalásába. Az időutazó felesége mindvégig finom humorral átszőtt, könnyes románc marad, óvatosan kikerülve az időutazás motívuma által felvetett filozófiai problémákat. Gondolkodásmódja egy helyen mégis összekapcsolódik elődeiével: a valóságot most is megváltoztathatatlan filmszalagként láthatjuk, melyen ugyan lehetséges az utazás előre vagy hátra, de hőse saját életének is csak kívülálló nézője, annak lehetősége nélkül, hogy érdemben változtasson az olykor előre kikémlelt, vég nélkül pergő kockák tartalmán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9901