KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission London

Roboz Gábor

Mission London – 2010, bolgár-brit. Rendezte: Dimitar Mitovski. Írta: Alek Popov és Deljana Maneva. Kép: Nenad Borojevich. Szereplők: Tomas Arana (Munroe), Ralph Brown (Collway), Georgij Stajkov (Chavo). Gyártó: Cinematrix Film/Premiere Picture/Dream Factory/Fidelity Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Néhány rövidfilmmel a háta mögött a bolgár Dimitar Mitovski kemény fába vágta a fejszéjét, amikor elkészítette Alek Popov 2001-es sikerkönyvének adaptációját. A megmosolyogtató figurákban gazdag regény elrajzolt története a londoni bolgár nagykövetség alkalmazottai körül bonyolódik. Miután érkezésével feldúlja a régóta főnök nélkül éldegélő kis közösség mindennapjait, a frissen kinevezett ügybuzgó nagykövet Bulgária imázsának fejlesztése érdekében hozzálát egy illusztris alakokat vendégül látó koncert szervezéséhez.

Mitovski filmje lényegében hű adaptációja Popov sűrűn szőtt könyvének: megtartja a humoros hangvételt, átveszi az összes fontos karaktert és fordulatot, ugyanakkor érthetően farag egy kicsit a jellemrajzokból, valamivel feszesebbre szerkeszti és aktualizálja a cselekményt (az alapmű jóval Bulgária EU-s csatlakozása előtt íródott), a finálét pedig bátran és frappánsan átírja. Tartalmát Popovtól, szerkezetét azonban Hollywoodtól veszi át: a feltűnően poétizált regény formailag visszafogott filmváltozata képi építkezését és dramaturgiáját tekintve is a nyugati filmezés örököse, bár mentes annak didaktikusságától. A sok szereplőt mozgató munka megformáltsága és kiváló ritmusa mellett a túlzásoktól mentes színészi alakításokat illetően is profizmusra vall.

Mitovski koprodukcióban készült, nagy költségvetésű és hazájában kiugró népszerűségnek örvendő filmje a nyugati modell ésszerű követésével maga is mintaadóvá válhat a – kevéssé ismert – bolgár filmművészet számára. A rendező szelíd humorú szatírájának legrokonszenvesebb vonása, az igényes kivitelezésen túl, önironikus hangvétele: úgy ábrázolja országa politikai elitjének képviselőit, hogy egy pillanatra sem próbálja elleplezni azok jellegzetesen ká-európai természetét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10323