KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A guardista

Vajda Judit

The Guard – ír-angol, 2011. Rendezte és írta: John Michael McDonagh. Kép: Larry Smith. Zene: Calexio. Szereplők: Brendan Gleeson. (Boyle), Don Cheadle (Wendell), Liam Cunningham (Francis), Mark Strong (Cornell), Fionnula Flanagan (Eileen). Gyártó: Reprisal Films / Element Pictures. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Feliratos. 96 perc.

A guardista címû krimivígjáték író-rendezõje az a John Michael McDonagh, akinek Martin nevû testvére az Erõszakik bravúros fekete komédiájával hívta fel magára a figyelmet. Saját bemutatkozó nagyjátékfilmje ugyanakkor nem sok rokonságot mutat az említett alkotással, sõt nem követi egyetlen más hasonló zsánerû brit mû útját sem. A guardista legközelebbi hozzátartozóit valamivel távolabb kell keresnünk (földrajzilag és mûfajilag egyaránt): egyenesági leszármazottja ugyanis az olyan skandináv munkáknak, mint a finn Aki Kaurismäki vagy a norvég Bent Hamer mûvei – melyekben a példásan adagolt abszurd humort valahol mélyen a humánum és a hõsök iránti szimpátia, sõt szeretet hajtja, és amelyek a filozofikus/egzisztencialista konzekvenciáktól sem rettennek vissza.

A McDonagh-filmben ezek közül is leginkább a Dalok a konyhából motívumai, stílusa és hangulata köszön vissza, annál is inkább, mivel itt is két férfiember közt, a kulturális különbségek mentén kialakuló kapcsolat áll a középpontban (afroamerikai FBI-ügynök érkezik az ír kisvárosba, ahol a helyi rendõrség egy „nem normális” tagjával kell együtt nyomoznia nagybani drogcsempészek után).

A guardistában ugyanakkor nem elsõsorban az amerikai-ír ellentét mozgatta poénok dominálnak – sokkal nagyobb a szakadék, amely a film fõhõse, a Brendan Gleeson által remekül alakított Gerry Boyle õrmester és a világ közt tátong. Parádés, ahogy az alkotó és a színész közös munkával létrehoz egy olyan figurát, akinek a legkülönfélébb impulzusokra adott reakciói finoman szólva is meghökkentõek, ennek ellenére végig szerethetõ marad. A felsoroltakon kívül pedig az akciódús finálét leszámítva mindvégig lassú tempó és az a már-már feleslegesnek tûnõ mûgond, ami az operatõri munkát jellemzi, szintén arról árulkodik, hogy nem az egyébként sem túl csavaros bûnügyi történeten van itt a hangsúly.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10826