KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csizmás, a kandúr

Lovas Anna

Puss in Boots – amerikai, 2011. Rendezte: Chris Miller. Írta: Brian Lynch, David Steinberg és Tom Wheeler. Zene: Henry Pryce Jackman és Rodrigo y Gabriela. Gyártó: Dreamworks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 90 perc.

Végre a Dreamworksnél is belátták, hogy egyetlen hagymáról sem lehet végtelen számú réteget lehúzni, így aztán hagyták a velejéig hámozott zöld ogrét, hogy boldogan éljen, amíg meg nem hal. Kár lett volna azonban Shrek részletesen kidolgozott világáért, előszedték hát az egyetlen karaktert, aki elbír doromboló hátán egy egészestést: az egyszerre csábító macsó, és ellenállhatatlanul cuki Csizmás kandúrt, majd újjáélesztették a paródiába fordult klasszikus meséket. Összekapargatva a kvadrológiából kimaradt sztorikat megszületett Csizmásék nagy kincsvadász kalandja, amely barátságról, becsületről és árulásról szól, no meg az egyszerre vicces és aranyos macskatermészetről, amivel manapság könnyebb eladni egy filmet, mint kutyákkal és gyerekekkel együtt.

A Shrek az elsők között bontotta le a mesékről a cukormázat, emellett az Álomgyár nagy alakjait is bevonta az új elgondolás felépítésébe: a kitalált karakterek úgy összefonódtak (szinkron)színészeikkel, ahogy azt addig csak élőszereplős filmekben tették. A trend mára abszolút elterjedt, az Aranyhaj dalait celebek éneklik, a Rio zenéjét Will.I.Am és Jamie Foxx dobja fel, a Gnómeó és Júlia egyik törpéje Elton John hangján szerenádoz, még a Hupikék törpikéket is Katy Perryvel adták el. A Csizmás, a kandúr kezdetektől Antonio Banderas és Salma Hayek korábbi szerepeinek spanyolos vérmérsékletére épít, mexikói tájakon járunk, a két latin szerető között izzik a levegő, hősünk maga az elmacskásodott Zorro. Nagy kár, hogy a más kulturális környezet (no meg a magyar szinkron) ezt a réteget lefosztja a filmről, így aztán a középszerből sem a látvány (lásd Kung Fu Panda 2.), sem a forgatókönyv (bármelyik Pixar) nem emeli ki – marad a humor, ami még mindig egyedi, de korántsem üt úgy, mint a Shrek-univerzum születésekor. Macskabolond Desperado fanoknak kötelező, pláne ha az animációs médium is szívügyük, de hányan vagyunk ezzel így?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10906