KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ondine

Dombai Dóra

Ondine – ír, 2010. Rendezte: Neil Jordan. Szereplők: Colin Farrell, Stephen Rea, Alicja Bachleda. Forgalmazó: ProVideo. 95 perc.

Neil Jordan sokszínű életművének legkiemelkedőbb darabjaiban rendre különféle identitáskonfliktusokat mutat be provokatív módon, öleljék fel bár a filmek jóformán a teljes zsánerpalettát, a melodrámától kezdve (Egy kapcsolat vége, Síró játék) a thrilleren át (A másik én) a horrorig (Interjú a vámpírral). Ezúttal az újabban HBO-sorozatot (Borgiák) is dirigáló rendező meglepően visszafogott darabot készített, melyben bár a kelta mitológia és a lélegzetelállító ír táj apropóján visszatér a gyökereihez, mégis tőle szokatlan hangnemet üt meg. Az Ondine tündérmesei miliőbe szublimált története még a valódi konfliktusok élét is elveszi, noha ezekben éppen nincs hiány: megjelenik alkoholizmus, szegénység és betegség egyaránt. A mítoszokkal és csodavárással keveredve mégis súlytalanná válnak a nagyon is reális problémák.

Syracuse, a halász egy napon gyönyörű, fiatal nőt fog ki hálójával a tengerből, aki a hullámsírból az életbe visszatérve nem emlékszik semmire, s a mondák mágikus nimfája után Ondine-nak nevezi magát. Syracuse nagybeteg kislánya meg van győződve róla, hogy a csodálatos vízilény fókabőrét levetve most a szárazföldön próbál szerencsét, s örökre velük marad, ha elnyeri egy halandó férfi szerelmét. A negédes alapötlet minden esetlenségéért kárpótolnak Christopher Doyle operatőr az ír partvidéket pásztázó képei. A szürke párákkal telített, szemlélődő tempójú felvételek tökéletes közeget teremtenek egy varázslatos történethez, a film legértékesebb momentuma pedig éppen a mese és valóság egymásba játszatása az elbeszélés első szakaszában. A nagy kérdés sokáig az, vajon diadalmaskodik-e a mesék világában kalandozó gyermeki képzelet a hétköznapi realitás felett? A végső pillanatban azonban éles hangulati váltással a film visszarántja nézőjét a káprázatos fantáziavilágból a piti drogügyletek rögvalóságába. A kíméletlen fordulatot aláhúzza az utolsó tíz perc markánsan eltérő vizualitása is: a hangulatfestő szemlélődést expresszíven stilizált képi világ váltja fel. A túlhajszolt finálé a tündérmesét ellenpontozó, nagy horderejű fordulat is lehetne, azonban végeredményben kifejtetlennek tetszik: karakteres gesztus helyett csupán a minden giccsességével együtt is bájos történet váratlan és értelmetlenül akciódús rövidre zárása marad.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11092