KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szívzűr

Gelencsér Gábor

Magyar, 1981. Rendezte: Böszörményi Géza. Szereplők: Máté Gábor, Udvaros Dorottya, Jiří Menzel, Básti Juli, Pogány Judit. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.

Régi korok filmjeinek dvd-kiadása jó alkalmat nyújthat arra, hogy lemérjük, mi marad eleven az egykori élményből, s mi az, aminek inkább csak kortörténeti értéke van. Különösen igaz ez a kánonon kívül eső, kevéssé klasszicizálódott filmek esetében, illetve a filmtörténet köztes homályzónájában születő alkotásoknál. Böszörményi Géza harmadik játékfilmrendezése, a Szívzűr ebbe a körbe tartozik. A forgatókönyvíróként jegyzett, Gyarmathy Lívia által rendezett Ismeri a Szandi mandit? (1969) a groteszk látásmód modernista stílusú megfogalmazásával filmtörténetet írt; első önálló rendezése, a Madárkák (1971) groteszk líráját nem szárnyalták túl a későbbi filmek. Az alkotópáros közös munkája, a Recsk 1950−53 (1988) a múltfeltáró dokumentumfilmek egyik legbátrabb és legmegrázóbb darabja lett. Az 1981-ben készült Szívzűr egy átmeneti korszak jellegzetesen átmeneti munkája: a dokumentarizmus már túllépett a Budapesti Iskola zenitjén, de még nem érkezett el a történelmi dokumentumfilmek ideje; a szerzői stílus radikális formát öltött, miközben egyre nagyobb teret követelt a jól szabott akadémizmus.

A helyzet- és jellemkomikumra épülő vígjáték műfaját átitatja az alkotó szerzői látásmódja; a társadalmi szatíra rendszerkritikája helyett inkább a groteszk figurákra figyelünk; a poénra kifutatott anekdotikus történetben fontos szerepet játszanak az eseményeket meg-megállító életképek. A film bemutatójának emberöltőnyi távlata pedig még nem olyan távoli, hogy ne volna ismerős a kicsinyke falu hétköznapi világa – de ez már nem feltétlenül a filmen múlik.

Azon is, persze, s itt érhetők tetten a Szívzűr maradandó értékei. A falusi körorvos küzdelme a kisszerűséggel mérhetetlenül szomorú és felemelő. Szomorú, mert a korrupt, kiábrándító falusi (meg fővárosi) élet őt is menthetetlenül bedarálja. És felemelő, mert ideig-óráig munkál benne − ahogy a környezetében is − a változtatni akarás vágya, a remény egy jobb életben. S ennek az eleve kudarcra ítélt küzdelemnek, ezeknek az esendő hősöknek – ahogy Fazekas Eszter és Moldován Márton negyedórás portréfilmjének címe nevezi a Böszörményi-oeuvre szereplőit − vannak emlékezetes pillanatai. A késő Kádár-kor tipikus alakjainak és társadalmi mechanizmusainak karikaturisztikus bemutatása helyett ezek az időtlenné emelt groteszk epizódok a film valóban maradandó értékei. Trabant – dallamkürttel; csöpögő orrú páciensek és egy olvadó hóember képi ríme; a kerékpárján hegedülő muzsikus, aki csak addig hagyja abba a zenélést, amíg a kanyarban akkurátusan indexel. S ebbe a körbe tartozik a film metaforikus főhőse Jiří Menzel alakításában. Ő a tetőről kíséri figyelemmel a gyarló eseményeket, s noha leginkább lezuhan, és a lábát töri, ám egyetlen egyszer repülni is képes… Holttestét érthetetlen módon a házától jókora távolságban találják meg. A film ezt a rövid repülési szakaszt célozza meg – saját zuhanásának melankolikus belátásával.

Extra: Esendő hősök (MaNDA, 2014, 16’)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11739