KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Hunter Killer-küldetés

Huber Zoltán

Hunter Killer – amerikai, 2018. Rendezte: Donovan Marsh. Írta: Don Keith és George Wallace regényéből Jamie Moss és Arne Schmidt. Kép: Tom Marais. Zene: Trevor Morris. Szereplők: Gerard Butler (Glass), Gary Oldman (Donnegan), Common (Fisk), Michael Nyqvist (Andropov), Ilia Volok (Suterev). Gyártó: Original Film / Millennium Films / G-BASE. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 122 perc.

 

A tesztoszteron légköbméterenkénti koncentrációja zárt, nyomás alá helyezett fémcsövekben törvényszerűen növekszik. A tengeralattjáró eszményi macsófilmes helyszín, hisz nemcsak szűk terekbe kényszeríti a szilaj férfihordát, de járműként és fegyverként is látványos. A legfrissebb merülős kaland alkotói ráadásul nem elégedtek meg az egyenruhák, műszerek és halálos veszélyek ikonográfiájával, a reagani hősideál teljes palettáját végigzongorázzák. A világot megmentők nemcsak a víz alatt, a földön és a levegőben is küzdenek, sorra pipálva ki az összes kötelező harci cselekményt a lángcsóvát húzó rakétáktól a kiscsoportos kommandózásig.

A militáns fegyverpornó katonás rajongói a Hunter Killer küldetés láttán gyakorlatilag egy jó kis hidegháborús díszszemlén érezhetik magukat. Mintha újra 1988-at írnánk és a legmenőbb filmeket még mindig a Cannon logója vezetné be. Ha a VICO szellemiségében magyarított, eredetileg is tökéletesen értelmetlen, ám cserébe tényleg gránitkeménységű cím nem orientálna eléggé, az első jelenet határozottan jelöli ki a fő irányokat. Leendő hősünket, az élet iskolájában edződött kapitányt a havas vadonban, íjjal a kézben, szarvasvadászat közben pillantjuk meg és innen nincs megállás. Bár a hajmeresztő sztori nem áll túl erős lábakon és nagyjából a Vadászat a Vörös Októberre, az Atomcsapda és Az utolsó esély fontosabb momentumait ötvözi, a menetrendszerű akciójeleneteket egyben tartja. A szűkebb célközönség megkapja a maga lőporos adagját, a film viszont nem annyira jó és nem annyira rossz, hogy másokat lázba hozzon. Az egyetlen igazán bűnös élvezetet a kortárs mezőny egyik legvalószerűtlenebb figurája, Gerald Butler garantálja. A skót színész úgy tud takarék Nicholas Cage-üzemmódban játszani, hogy közben mintha egészen máshol járna fejben. A nosztalgia mellett a film az ő különös aurája miatt nem merül el teljesen a mélyben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13924