KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Táncos a házban

Dóka Péter

 

Fölrobbant a csirke, vagy nem? Ez volt a legsúlyosabb kérdés, amely John Malkovich rendezői debütálását követte, jelezve, hogy a filmre inkább az állatvédők kapták fel a fejüket, mint a kritikusok. Az említett csirke rémülten ugrál egy perui piactéren, mert egy maoista gerilla dinamitot kötött a lábára. Miután Malkovich igazolta, hogy a csirkének a valóságban tolla sem görbült, a filmről szépen elfeledkezett mindenki. Joggal.

Malkovich kétórás, unalmas próbálkozása Nicholas Shakespeare szerelmi szállal átszőtt politikai krimijéből készült, mely a perui Fényes Ösvény gerillaszervezetről szól. A filmet még két igyekvő, tehetséges spanyol sem bírja megmenteni: az operatőr José Luis Alcaine, aki európai hangulatú, borongós képekkel mesél, és Javier Bardem, aki visszafogottan hozza a főszerepet, és szomorú tekintettel néz, mintha a filmet gyászolná.

A Bardem játszotta rendőr egy gerillavezért üldöz, és közben belehabarodik egy tánctanárnőbe. A politikai és a szerelmi szál összeér a finisben, érzelmek és érdekek ütköznek – de nem annyira, mint az alkotók szeretnék. Túl erőtlen a szerelmi szál, és túl erős a politikai ahhoz, hogy drámai konfliktust lássunk. A filmben a főszereplőn kívül nincs markáns alak, legnevetségesebb maga a gerillavezér, aki mindössze fél percre bukkan fel a vásznon, és csak annyi derül ki róla, hogy bőrbeteg és szereti Kantot. Ha Malkovich csak a töredékét megmutatná a borzalmaknak, amelyek évek óta Peruban történnek, már akkor is sírva jönnénk ki a moziból. De nála a témaválasztásban kimerült a progresszív lendület. Képtelen feszült pillanatokat teremteni, az akciójelenetek pont akkor érnek véget, amikor már kezd a néző pulzusa gyorsulni. A humor hiánya aztán teljesen gallyra vágja a filmet – több robbanó csirke, több groteszk elem talán enyhített volna a megilletődött, sehová sem vezető komolykodáson. A színésznek jelenség Malkovich átlagos fantáziájú, közepes rendezőnek bizonyult, akiből épp elég van Hollywoodban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1758