KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kultuszmozi

Háromszázezer dolláros ötlet

Muhi Klára

Beszélgetés Kovács László operatőrrel.

 

– A budapesti mesterkurzusra a nemrég felújított Szelíd motorosok kópiájával érkezett.

– Nálunk Amerikában borzasztó a helyzet a filmek archiválása terén. Egy tíz-tizenöt éves film szörnyen el van hanyagolva, restaurálni kellene, de mindig azt mondják, nincsen rá pénz. Ma már talán a DVD miatt kicsit jobb a helyzet, de sokáig az volt a stúdiók filozófiája, hogy ha egy film lejátszott, akkor legföljebb már csak gitárpengetőnek jó. De az Easy Rider gyönyörű lett, mert a mai nyersanyagok már vagy tízszer jobbak, mint a régiek.

– E szerint ma könnyebb operatőrnek lenni, mint harminc éve?

– Nem, mert világítani még tudni kell. Ez az érem másik oldala. Az új filmesek sokszor azt hiszik, hogy felkapnak egy digitális kamerát, és bárhova elmennek, máris megvan a kép. A producer meg örül, hogy nem kell világítani. Ettől azonban csak lustábbak lesznek a filmesek, ez nem igazi filmcsinálás, hanem home movie. Még dokumentumértéke sincs, mert a dokumentum is kreáció. A kép megalkotásához, ahhoz, hogy a történet a képekkel legyen elmondva, operatőr kell. És a fény kontrollálása a legfontosabb. Ezt pedig meg kell tanulni.

– Visszatérve a Szelíd motorosokhoz, végül is kinek érte meg, hogy fölújítsák?

– Elég hosszú történet. Úgy kezdődött, hogy a Columbia, a film forgalmazója valójában utálta az Easy Ridert. Csak azért forgalmazták, mert a producer Burt Schneider apja volt akkor a Columbia elnöke. A fiú pedig azt mondta az apjának, hogy ezt neked forgalmaznod kell.

– Holott az öreg utálta…

– Annyira, hogy végig sem tudta nézni. Aztán csak megmutatta a stúdió vezetőségének, de tizenöt perc alatt mindenki kiment a vetítőből. Végül mégiscsak bemutatták – a többi pedig már filmtörténet. Aztán a huszonötödik évfordulójára kerestek egy vetíthető kópiát, de nem találtak. Különböző kópiákból mégis összeszedegették a filmet valahogy, innen is volt nyírva egy kicsi, meg onnan is, szörnyen nézett ki. Közeledett a harmincadik évforduló, nincs kópia. Szerencsére a Columbia tulajdonosánál, a Sonynál van egy fantasztikus ember, aki szívén viseli ezeknek a régi klasszikusoknak a sorsát, és elhatározta, újra fölfedezteti a filmet. Nagyon sok akadályba ütközött, de nem hagyta magát. És mindig, ha már tartott valahol a dolog, megvolt pár perc, fölhívott, hogy nézzem meg. Végül közel két évig ültünk a sötét vetítőben, egy bonyolult kémiai és digitális processzus irányítóiként, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Aztán az Amerikai Filmakadémián tartottak egy új ősbemutatót, ahová meghívták Denis Hoppert, engem, a vágót, és természetesen Peter Fondát. Övé volt egyébként a film eredeti ötlete, Burt Schneider háromszázezer dollárt adott rá, ennyi volt az egész költségvetés.

– A film kultusza máig is kitart?

– Igen. Amikor különböző szemináriumokra hívnak, mindig azt kérik tőlem, hogy hozzam az Easy Ridert. Meg szoktam jegyezni: fiúk, én más filmet is csináltam, nemcsak a Szelíd motorosokat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 30. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2041