KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Most és akkor

Boros József

Ha valaki Melanie Griffithért és Demi Moore-ért menne a moziba, ne tegye: a stáblista becsapós, a két hölgy néhány percig látható a vásznon, helyettük aligtizenéves énjük szerepel. Ha valaki jó kis retrót remél, ne tegye: az 1970-es amerikai kisvárosokról itt szerezhető benyomások épp annyira eredetiek s felajzóak, amennyire a rock- és beat-korszakot követő rágógumizene darabjai (a filmben kivétel: a Free). A huszonöt évvel ezelőtti családok, nemtörődöm, bornírt, elvált, szerencsétlen anyák helyében néhány elnagyolt klisé-karikatúra, valamint egy bolyongó, természetszerűleg nemeslelkű mumus – ez a Gázlámpa-telep társadalmi miliője, amelyben négy kislány barátkozik egymással meg a beköszöntő serdülőkor lelki viszonyaival. Aki azonban felfedezőkedvű, lélekbúvár gyerekfilmet vár a Most és akkortól, ne tegye: a többször is elhangzó „Egy mindenkiért, mindenki egyért” feminizált jelmondatának jegyében igen ásatag dolgok történnek. (Pedig a szereplőválasztás gondos, a kislányok valamelyikéből akár új Jodie Foster is lehet.) A múlt emlékeinél csak a jelen keretjátéka ásatagabb, amint az immár felnőtt hölgyek életfilozófiával is rendelkeznek. Akkor már inkább maga a nosztalgia – akármilyen szinten is –, mint a nosztalgia értelmezése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=322