KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vénuszcsapda

Fáber András

 

Az erotomániás, jóképű fiatal doktor állandó éjszakai ügyeletet vállal, hogy a szépnem iránti vonzalmának zavartalanabbul (?) hódolhasson: merész fellépésével a film első húsz percében minimum öt nőt vesz le a lábáról, mígnem maga is fennakad egy francia származású balett-táncosnő hálójában.

A nyugatnémet filmrendező, forgatókönyv-író és operatőr, Robert Van Ackeren igazán avatott szakembere a közönség és a kritika felé egyszerre kacsintó finomkommersz műfajának (lásd: finomkonfekció), ami csak szemészeti szempontból abszurdum, üzletileg azonban meglehetősen sikeres stratégiának bizonyul még a jelen társadalmi átmenet hányatott időszakában is (erről tanúskodik egyik korábbi filmjének, a Testek csábításának kellemesen langyos magyarországi fogadtatása).

Ebben a filmben nem fecsegnek fölöslegesen, legfeljebb egy Woody Allen-i szarkazmussal ábrázolt pszichiáter-figura enged meg magának néhány laposan intellektuális reflexiót, ehelyett a szereplők úton-útfélen egymásnak esnek – hevületüknek csak a rafinált kameraállások szabnak határt. Orvos-szerelem-halál fogalmi triptichonjából a halál-hetéra archaikusán modern figurája sem hiányozhat: Myriem Roussel szép, mint egy profán oltárkép, s életveszélyes, mint egy frontális ütközés nagy sebességgel (így ismerkedik meg az orvossal). A szereplők lassan, álmatag tekintettel mozognak, s csak némi idő elteltével jövünk rá, hogy ez az onirikus-szürrealisztikus szinészvezetés a film humorának egyik legfőbb forrása. Végül is a bemutatott szerelmi négyszög egész gördülékenyen funkcionál, a német négyes táncritmusára, ami, ha volna, olyan lenne, mint a francia négyes, csak valamivel nehézkesebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4290