KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szexmisszió

Hegyi Gyula

 

Az elmúlt évek egyik legnagyobb lengyelországi sikere, a már rámenős címével is közönségcsalogató Szexmisszió nevezhető akár science fiction-nek, akár lágy – vagy inkább „szuperlágy” – pornófilmnek is: de szerintem elsősorban mégis vígjáték, szellemes komédia, a kommerszkészítés műhelytitkaival is eljátszadozó ujjgyakorlat. (Ha ilyen témánál nem félrevezető ezt a szót használnom... ) A lengyel filmgyártás évtizedek óta készít valódi kasszasikereket, a lengyel film saját közönsége körében töretlenül népszerű, így 1981 decembere után elég logikusnak látszott, hogy néhány esztendeig elsősorban a szórakoztatás felé fog nyitni: lehetőleg nem mondva le nemzetközileg is becsült szakmai igényességéről. Olyan szórakoztató produkciók születtek, melyekben a kommersz vezérszólama mellett némi intellektuális felhangok is helyet kaptak.

E filmtípus sikeréhez szinte minden adva volt: a jó irodalmi alapanyag, a stabil szakmai háttér, a kiváló színészek sora, s nem utolsósorban az a jó filmforgalmazáson felnőtt közönség, mely ismeri a nemzetközi kommerszet, s meglehetősen tájékozott a világ filmes helyzetében. A Szexmisszió, a Vabank első és második része, a horror, a szex, a történelmi romantika témakörében forgatott sikerfilmek nem rosszabbak a világátlagnál, s ráadásul a lengyel nézőnek minden előregyártott klisé közben is mondanak valamit a valóságról: így hazai népszerűségük természetesnek számít. (Tegyük hozzá: az idei év nemzetközi fesztiváltapasztalatai szerint a társadalomkritika újra megjelent a lengyel filmművészetben, a legutóbbi produkciók ismét közvetlenül szólnak a lengyel jelen és közelmúlt feszültségeiről.)

A Szexmisszió alapötlete az, hogy a science fiction egy jellegzetes alaptípusát, a számítógépesített falanszterállam „tudományos terrorját” összeházasítja a pornó egyik alaphelyzetével, a hímek nélkül élő amazonok fogságába került sajnálandó-irigylendő férfiak meséjével, szexuális kiszolgáltatottságuk-uralmuk történetével. A film kezdőjelenetében, a még „vegyes populációjú” világban a csinos tévériporternőre csak a kamerák előtti bájos-bugyuta csábmosolyok maradnak, a „lényeget” az okos férfiak mondják el: a film vége felé, e jelenet párjában, már a nőállam nőtévései rendezik meg a bűnbánó felforgatók megtérésének klasszikus komédiáját. A nőállam nem sokban látszik különbözni a hagyományos paternalista állammodelltől: legfeljebb a manipuláló szakemberek, fürge biztonsági erők és magabiztos tudósok bőkezűen adagolt női vonzereje árnyalja kissé ezt az impressziót. A manipuláció kevesek érdekén és sokak vélt jó szándékán alapul, így meglehetősen stabilnak látszik. Csakhogy – mint az ismert anekdotában az egerek megjelenésére a parádézó macskáknál – a kipusztítottnak hitt férfiak felbukkanásakor a „vágy mindent félresöpör.

Úgy tetszik, a film kellemes iróniával szemléli önmagát, erre mutatnak legalábbis azok a jelenetek, melyek függetlenek mind a science fiction-től, mind a mégoly szelíd pornótól. A német határőrnő váratlan felbukkanása, a már említett televíziós „bűnbánat”, a lányát a férfiak ellen nevelő elhagyott asszony konyhában sistergő gyűlölete, a tudományos kutatóintézetek kicsinyes, saját magukat is károsító vetélkedése – hogy csak néhány poénforrást említsünk – a legmaibb komédia irányába tágítja ki a történetet. Nagyon nem is titkolja ezt a film: kényszerű parabolánál mindenképp könnyedebb, frissebb játékra vállalkozik. Hogy kissé körülményesen, de lehetőleg pontosan fogalmazzak: minden jót el lehet mondani erről a filmről, amit egy nem igazán nagy filmről egyáltalán el lehet mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5915