KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Csakugyan lopott-e Saint-Just?

Lukácsy Sándor

 

Csakugyan lopott-e Saint-Just? Tettenérés esete nem forog fenn. De tökéletes alibije sincs.

Marie Lenéru, a derék süketnéma lány, aki 1906-ban rokonszenvező monográfiát irt Saint-Justről, tucatnyi lapon tette közzé a lopás aktáit. Charles Vellay és Albert Ollivier szerint ezek hamisítványok; Saint-Just nem lophatott ezért meg azért... Igen ám, de azt is számosan bizonygatták, hogy Saint-Justnek nem lehetett botrányos viszonya egy férjes asszonnyal, míg aztán egyszer csak előkerültek Saint-Just kéziratai, melyekből kiderült, hogy bizony volt, haj aj!... Egyébként: Vellay és Ollivier aprólékos gonddal védelmezték Saint-Just magánemberi becsületét a lopás vádja ellenében, de nagyvonalúan kiszolgáltatták a rágalomnak politikai becsületét: hitelesnek fogadták el Saint-Just apokrif beszédét, amely – ha valóban elmondta volna a Konvent előtt – gátlástalan és sötét politikai bűnszövetkezet fejének tüntetné fel; elfogadták annak ellenére, hogy a beszéd koholmány voltát Mathiez réges-rég bebizonyította. Ezek után a két francia szerzőt, akire Bajomi Lázár Endre hivatkozik, hamisítás ügyében nem tarthatom megbízható szakértőnek. Inkább hajlok – többek közt – Jean Gratien véleményére, aki Saint-Justben a világtörténelemnek Jézus óta legnagyobb alakját tisztelte, azzal együtt, hogy szerinte is engedély nélkül csomagolta be a mama ezüstkanalait.

Mint Voltaire a porosz király ezüstneműjét...

 

Lukácsy Sándor

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7927