KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hidegzuhany

Kárpáti György

Douches froides – francia, 2005. Rendezte: Antony Cordier. Írta: Julie Peyr és Antony Cordier. Kép: Nicolas Gaurin. Zene: Nicholas Lemercier. Szereplők: Joan Libereau (Michael), Salomé Stevenin (Vanessa), Florence Thomassin (Annie), Claire Nebout (Mathilde). Gyártó: Why Not Productions. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 102 perc.

 

Az emberek változnak. Ezzel a közhelyszerű megállapítással kezdődik, s kis kozmetikázással zárul is az elsőfilmes Antony Cordier francia egzisztencialista tinidrámája. A megállapításra tizenéves főhőse a vad(szerelmes) judóbajnok Michael jut, kinek kedvenc filmje az Ong Bak, és csak szeretné hinni, hogy már mindent tud a világról. A Hidegzuhany története azt bizonyítja be számára, hogy téved. Erre azonban rámegy ígéretes sportkarrierje, barátsága, szerelme – éppen csak a család, a szégyellt család tart ki mellette. A piás taxisofőr, munkanélkülivé váló apa, és a takarítónő anya azonban kétségtelenül nem túl erős jövőképet sugároz a többről álmodó, ám magát folyamatosan alulpozicionáló fiú számára.

Szép képi metafora a cím, mely egyszerre jelzi a naiv, ártatlanságát közvetve és közvetlenül is elvesztő fiú felnőtté válását, másrészről pozícionálja a társadalmi ranglétrán a villanyt befizetni képtelen, s ezért gyertyák fényének kissé fals romantikájában üldögélő kispolgári családot. Cordier filmje aktuálpolitikai tartalma miatt válik érdekessé: a fiatalokat és elhelyezkedésüket korlátozó, illetve szabályozni kívánó törvény, valamint a körülötte kirobbanó sztrájkhullám és diákmegmozdulások magyarázzák azt a bizonytalanságot, melyet a Hidegzuhany kissé sután feszeget. A film ugyanis a moralizálásra törekvés közepette súlytalanná válik, hol váratlanul egy édeshármas légyottjába csöppenünk, hol arról hallunk, hogy Franciaországban hárommillió munkanélküli él. Erőltetett, ahogy a rendező egyszerre törekszik a társadalmi feszültségek és a generációs különbségek ábrázolására, beleszőve számos egyéb problémát és devianciát a szüzsébe, melyek egymást oltják ki.

Kár az aránytévesztésért: a Hidegzuhany tinifilmnek túl komoly, drámának viszont túl felszínes, ahol a dramaturgia és koncepció ugyan egyértelmű, ám a cselekményszerveződésben számos elhibázott jelenet viszi félre a nézőtéren csemetéjükért és önmagukért aggódó szülőket, valamint az életükért, jövőjükért kezüket törő fiatalokat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8706