KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Forráspont

Varga Balázs

3-4 x juugatsu – japán, 1990. Rendezte: Takeshi Kitano. Szereplők: Takeshi Kitano, Igawa Hisashi, Johnny Okura. Forgalmazó: Cinetel. 97 perc.

 

Tizenhét évbe telt, de így is megérte: végre idehaza is elérhető a korai Kitano-kollekció. Az Erőszakos zsaru, a Forráspont és a Szonatina vérgőzös bűnfilm-trilógiája leginkább a Coen tesók életmű-nyitányának (Véresen egyszerű, Arizonai ördögfióka, A halál keresztútján) brillírozásához hasonlítható: fifikás műfaji átiratok, szarkazmusba pácolt életfilozófia, vizuális sziporkák, gyilkos gegek és persze vér, vér, vér a kövön.

Az első két Kitano-film nyers, zilált stílusára a Szonatina gyors–lassú–gyors jakuza akcióbalettjének eleganciája felel, és jelzi az utat a Tűzvirágok vagy a Bábok kifinomult remeklései felé. Meg tudom azonban azokat a rajongókat érteni, akik máig a Forráspontra esküsznek.

Sokféleképp variálható története (ha akarom, körkörös, ha akarom, lezárt – álomszerű és brutális) a majdani Kitano-életmű legfontosabb motívumait előlegezi. A felnevelkedés és beavatás kalandjai (tökkelütött baseball-balekok ütköznek meg a jakuzával, és próbálják akarva-akaratlan megméretni magukat) kereszteződnek a világból kivonuló, törvényen kívüli (ezúttal: renegát jakuza) hős utolsó nagy akciójával. Zsigeri humor, öncélú erőszak, kiismerhetetlen karakterek (elsősorban persze az ezúttal is Kitano által prezentált, rezzenéstelen, faarcú főhős); olyan változatos ingerskálán játszik a film, hogy szinte észre sem vesszük, milyen lassan csordogál a története.

Ennek a kihagyásos, minimalista jakuza-sztorinak ugyanis épp a zaklatott ritmus, az eldolgozatlan, meghökkentő stílus és a laza gesztussal nyitva hagyott szerkezet adja a pikantériáját. Kezdetben igencsak keresetlennek hat, ahogy furán félrekomponált képek, öncélú betétek és hebrencs montázsok adnak egymásnak randevút. A heterogén eszközhasználat és stílus (melynek persze már itt is a legkülönfélébb háttér előtt szemlélődő, ácsorgó hősöket különböző konfigurációkba rendező, lebegő, kitartott fix plánok teremtik meg az alapját) azonban sohasem zavaró. A film legszebb, emblematikus képei fakadnak a hirtelen, asszociatív képi váltásokból.

Mert virágcsokor így csak Kitano filmjében sülhet el…

Extrák: képgaléria és előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8964