KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tarsem Singh

Tarsem Singh videóklipjei

A nyúlon túl

Megyeri Dániel

Karrierje elején Tarsem Singh klipekkel alakította ki sajátos látásmódját.

Az indiai származású rendező markáns vizuális stílusával és delejes kompozícióival igencsak kitűnik a Hollywood-szerte szárnyukat bontogató filmesek közül. Oly sok kollégájához hasonlóan, mielőtt A sejtben (The Cell, 2000) és a Zuhanásban (The Fall, 2006) az emberi psziché és fantázia állhatatos felfedezőjévé vált volna, számos reklámfilmmel – melyek közül a We Will Rock You Pepsi-reklám a legemlékezetesebb (2005) –, illetve öt videóklippel csiszolgatta alkotói kristálygömbjét. Kapcsolata a zeneiparral az 1990 és ’93 közti időszakra korlátozódik, és ha kronologikus sorrendben vizsgáljuk ezeket a szösszeneteket, a szemünk láttára rajzolódik ki az a sárgaköves út, melyen Tarsemnek végig kellett sétálnia ahhoz, hogy szerzői víziója kiteljesedhessen – de természetesen közös tematikai és formai kapcsokat is felfedezhetünk a klipek között.

Az En Vogue R&B-jéhez készített videóklip, a Hold On (1990), az MTV-korszak hajnalához (illetve a ’60-’70-es évek Motown-érájához) méltón egyszerű megoldásokkal operál. Tarsem a lánytrió produkcióját blue box technika révén, kétterű kompozíciókban álmodta képernyőre, ám míg az énekeseket hol kistotálban, hol premier plánban mutatja, bejáratva velük az egész teret, a háttérben vagy éppen az előtérben vonagló táncosok mozgását felgyorsítja, jókora szakadékot képezve a klip főszereplői és a lélegző, de a filmidő torzítása miatt rendellenes ornamentumok közé. Tarsem klipjeit az imázs- és az úgynevezett sztori-klipek közé lehet pozícionálni, mivel a rendező sosem éri be csupán az adott előadó artisztikus, brand-építő bemutatásával, vizuális megfogalmazásával azt egy csapásra át is lényegíti, többlettartalommal ruházza fel. A Hold On félmeztelen táncosai A sejtben tetten érhető testkultuszának korai megnyilvánulásai, soron következő munkáiban már inkább befelé fordítja figyelmét, és ugyan megtartja az egy helyszínen lezajló cselekményt, az álom és a révület tematizálásával vad asszociációk felé nyíló tudatkapukat tár szélesre. Legyen az a Zuhanásban továbbélő halálálom Suzanne Vega Tired of Sleepingjében (1990), a vallásból való kiábrándulás által előidézett önanalízis, meghasonlás (R.E.M. – Losing My Religion, 1991), szerelmi vágyódás (Vanessa ParadisBe My Baby, 1992), netán édes álomba csalogató altatódal (Deep Forest – Sweet Lullaby, 1993).

A Hold On puritán technodíszlete a Tired of Sleeping kihalt lakásbelsőjére rímel, csak míg az előzőben egy filmtechnikai trouvaille nyitotta meg a klip terét, a Suzanne Vega-szám videójában már az elme kanyargós ösvényein száguldunk – egyetlen evilági fal sem állhat utunkba. Egy öregúr haldoklása élete filmjévé áll össze, a tejesüveg ripityává törését Tarsem a vallásos ikonokat tablószerűen felvonultató Losing My Religion-ben is központi motívummá teszi. Szembetűnően a tablókhoz vonzódás, a „mozgó állóképekben” gondolkodás határozza meg munkásságát, nyilvánuljon az meg az R.E.M-klip Caravaggiót és Michelangelót idéző installációiban, a Be My Baby limlommal megtöltött medencéjében, vagy a Sweet Lullaby, közvetlenül már az alkotó későbbi nagyjátékfilmjeinek indiai ikonográfiáiban és élénk színkezelésében – minimalista monokromitástól a szemkápráztató színtelítettségig, kopár stúdióbelsőtől az életigenlő etno-érzékenységig. Mintha csak Salvador Dalí készítené Bollywoodban egy Jean Rouch-film storyboardjait; Tarsem azóta is egyedi fénytörésű kristálygömbjén keresztül szemléli a valóságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 21-21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10891