KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dredd bíró

Hungler Tímea

 

Lett légyen embergőzös szorítók világa, esetleg monszunáztatta esőerdők vadrengetege, Sylvester Stallone mindig a tőle megszokott formát hozza: izzad és duzzad a bicepsze.

Legújabb filmjében egy 80-as évekbeli képregényhősnek – Judge Dredd-nek – kölcsönzi talentumát. A szerep láthatóan önazonos, Sly lubickol is benne: beszélnie keveset kell, testi erejét demonstrálnia annál többet.

A helyszín: posztmodern urbánus pokol – enyhe Blade Runner mellékízzel – a jövő század New York-ja, Megacity One. Itt teljesít utcai szolgálatot hősünk, a galerikat megfékezendő. Rendőr és bíró ő egyszemélyben, a neve fogalom. „I am the law” – hirdeti úton-útfélen frusztrálva a nehézfiúkat.

Szupermenünket a sors – egy sajátos génmanipuláció folytán – galád rokonsággal verte meg Rico bátyó személyében, aki megszökvén börtönéből, ármányt ármányra halmozva riogatja a polgári lakosságot.

Kettőjük viszálya, vagyis a Rend és az Anarchia konfrontációja a mű központi motívuma; megnyugtatásul: győz az Igazság! Hiába a Rico által kinyújtott testvéri jobb, a törvénytár jobb – vallja Stallone, aki hűen önmagához a film végére megistenül, majd a tömeg eksztatikus ovációja közepette elrobog turbómeghajtású áramvonalas kétéltű motorkerékpárján; ismerve beteges vonzalmát a szupermacho-szériák iránt, még visszatérhet, az opusz végtelenre duzzadó folytatásaiban.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=43