KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy tesó

Schreiber András

 

Már a cím is megtévesztő. Legalábbis a pesti lokálpatriótának rögvest a nagykörúti kebab-lánc ugrik be elsőként, és amíg nem látja a stáblistát, azt gondolja, a görög-török ellentétet meglovagló kulinár-komédiát kap gyros kontra falafel módra. A stáblista láttán aztán az egyszeri nézőben újabb téves gondolatok támadhatnak, a főszerepekben ugyanis három rapper, vagy legalábbis a zenére dumálás műfajával kacérkodó tündököl: Mark Wahlberg alias Marky Mark a nyolcvanas évek egyik ciki-bandájából, a Funky Bunchból, az Outkastből frissen a celluloidra igazolt André Benjamin, valamint Tyrese Gibson, hobbirepper. A Négy tesó azonban sem nem 8 mérföld-féle rap against the system-dráma, sem pedig csípős szósztól tocsogó vígjáték. A Négy tesó John Singleton legújabb blaxploitation-retrója, videókölcsönző-nyelven: vígjáték-akció-dráma. (A sorrend szabadon változtatható.)

A történet középpontjában a zsánernak megfelelően a bosszú és a gettók népe áll. Evelyn Mercert a kilátástalan helyzetű srácok jótevőjét és örökbefogadóját egy fegyveres rablás alkalmával agyonlövik a sarki vegyesboltban, és mivel a rendőrség látszólag tehetetlen, az ügyet a temetésre hazaérkezett Mercer-fiúk veszik kézbe. Hamar kiderül, hogy a rablás csak színjáték volt, a gyilkosságnak más okai voltak, így aztán a négy tesó habzó szájú rottweilerként takarít el mindenkit az útból, míg el nem jutnak a főkolomposig. A gonoszok meglakolnak, a jók megússzák, és a PC-jegyében a kettő fehér–kettő fekete leosztású Mercer-testvérek (egy kivételével) boldogan készülhetnek a hálaadásra.

A fekete gettó kilátásalanságának himnuszaként számontartott Boyz N the Hoodot is jegyző és a Shaft feldolgozással a blaxploitation geekeket magára haragító John Singleton bicskája ezúttal nem tört bele a tisztelgésbe és sikerült újabb bőrt lehúznia a rég halottnak hitt zsánerről. A nézőnek nincs ugyan az az érzése, hogy újat lát, a film kipróbált panelekből építkezik, az akció kiszámítható, a poénok színvonala változó, de ez a film semmi esetre sem unalmas és vérlázítóan gyenge, mint a Shaft újrázása volt. Ki tudja, talán azt is megérjük egyszer, hogy Singleton újra előáll valami eredetivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8407