KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megérzés

Klacsán Csaba

Premonition – amerikai, 2007. Rendezte: Mennan Yapo. Írta: Bill Kelly. Kép: Torsten Lippstock. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Sandra Bullock (Linda), Julian McMahon (Jim), Shyann McClure (Megan), Nia Long (Annie), Kate Nelligan (Joanne). Gyártó: MGM / TriStar Pictures / Hyde Park Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 110 perc.

 

Vajon sorsunk eleve elrendeltetett? Avagy szabad akaratunkkal befolyásolhatjuk saját jövőnket? S amennyiben lehetőségünk van megpillantani jövőnk egy lényeges szeletét, lehet-e, szabad-e közbeavatkoznunk, amennyiben érdekeink ezt kívánják? Ezek a kérdések foglalkoztathatnák a Megérzés főszereplőjét, Linda Hansont (a romkomok világában sokkal inkább otthonosan mozgó Sandra Bullock alakításában), miután idilli élete egyik napról a másikra rémálommá válik. Született feleség ő, aki takaros kertvárosi otthonában éli átlag amerikai mindennapjait szerető férjével és két kislányukkal, mígnem egy napon autóbalesetet szenvedett férje halálhíréről értesül. Az első magányos és átsírt éjszakát követő másnapon azonban Linda épen és egészségesen találja otthon férjét, s már-már el is hinné, hogy az egész csak egy rossz álom volt, ha a következő reggelen már nem a gyásznép fogadná őt a nappaliban. Az asszony -csak úgy, mint a film kronológiája - ezen a ponton teljesen összezavarodik, s jó ideig nehéz eldönteni, hogy megháborodott-e, avagy valóban a jövőt látta. Nem tudni már, mi történt tegnap, mit hoz a holnap vagy hogy épp milyen nap van ma. A kizökkent idővel való játék önmagában is izgalmas lehetőségeket rejt magában, de Mennan Yapo rendező sajnos ugyanúgy kihagyja ezeket, ahogy a predesztinációt és a jövőmódosítás felelősségét is épp csak karcolgatja. Amíg a darabjaira töredeztetett narrálás izgalmassá tette a történet rekonstruálását a Mementóban, vagy körkörösségével humorforrássá válhatott az Idétlen időkig esetén, addig a Megérzésben olyannyira csapong, hogy idővel teljesen érdektelenné válik. A végponttól a kezdet felé haladó narráció itt jóval feszesebb dramaturgiát és határozottabb színészvezetést igényelne, ennek híján azonban ez a thriller minden lényegi feszültségtől mentes dráma marad csupán. S mire enervált és színtelen hősnőnk kezdi megérteni, hogy mi is a szerepe a történések folyamában, addigra mi már csak a végét várjuk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9029