KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szem

Varró Attila

The Eye – amerikai, 2008. Rendezte: David Moreau és Xavier Palud. Írta: Danny Pang, Oxide Pang és Jojo Hui forgatókönyve alapján Sebastian Gutierrez. Kép: Jeff Jur. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Jessica Alba (Sydney), Alessandro Nivola (Dr. Faulkner), Parker Posey (Helen), Rade Serbedzija (Simon). Gyártó: Paramount Vantage / Lionsgate / C/W Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 97 perc.

 

Miután a Távol-Keleten friss trenddé szerveződött kísértet-film zászlóshajóját jelentő J-Horror valamennyi sikerművét újrahasznosították (Kör, Átok, Mesgye), sőt már a középmezőnyre is ráfanyalodtak (Nem fogadott hívás), Hollywood iparosai végre kiterjesztették figyelmüket a teljes régióra. A 2008-as év egyaránt jelenti az első koreai és kínai rém-remake bemutatkozását: míg azonban a Két nővér meséje esetében bőven lehet mit rontani a finom ellipszisekre és fojtott sokk-technikára épülő mintadarabon, a hong kongi születésű Pang fivérek 2002-es Szeménél maga az alapanyag is gyengébb szövésű.

A retina-transzplantációja után holt lelkeket látó vak hegedűslány nem túlzottan eredeti alaptörténete önmagában kevés lenne a három folytatásra és számos (köztük egy indiai) újrahasznosításra: életképessége főként erős reflexivitásának köszönhető, miszerint a székébe dermedt néző másfél órán át egy olyan főhőssel azonosul, akinél a borzalom forrása a puszta látás. A két Szem azonban sem a szubjektivitásból fakadó nyitottság lehetőségével nem él (valódi szörnyeket vagy csupán rémeket lát a hősnő?), sem az észlelési anomáliára építhető gazdag suspense-lehetőségeket nem aknázza ki (lásd a Laura Mars szemei vagy a Hatodik érzék példáját): borongós-melankólikus távol-keleti tekintetével inkább a lélektani dráma felé pillog. Míg azonban a Pang fivérek meggyőzően helyezik közös nevezőre a halottlátás irracionális motívumát az elidegenedés, elmagányosodás hétköznapi életérzésével, az érdes/szikár romániai ostrom-horrorjukkal (Ők) hírnevet szerző francia rendezőpáros szolgai módon a pozitívabb szemléletű álomgyári normákhoz igazítja a feldolgozást, ami nem csak néhány életundorral teli sokkjelenettől és sivár életképtől fosztja meg közönségét, de az eredeti katarktikus tragédiájának is élét veszi a fináléban. Noha az amerikai remake a Fekete vízhez hasonlóan még így is sokat megőriz a keleti zsáner sikerét jelentő halkszavú borzalomból, a feldolgozás sem elég forráshű reprodukció, sem elég eredeti és egyéni átértelmezés ahhoz, hogy értelmet adjon elkészültének – rácáfolva az ismert tételre, miszerint több Szem többet lát.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9331