KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó léghajlító

Roboz Gábor

The Last Airbender­ – amerikai, 2010. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Andrew Lesnie. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Noah Ringer (Aang), Nicola Peltz (Katara), Jackson Rathbone (Sokka), Dev Patel (Zuko). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 103 perc.

 

Az ígéretes kezdés után elszomorító hanyatlást mutató Shyamalan-életmű legfrissebb darabja radikális váltást jelez műfaji, stiláris és tartalmi értelemben (illetve a költségvetést tekintve) egyaránt. A hírnevét misztikus thrillerekkel megalapozó szerző aktuális mozija nagyszabásúnak szánt fantasy, ami a Nickelodeon népszerű rajzfilm-sorozatának (Avatár – Aang legendája) első évadján alapul. A számos ázsiai forrásból táplálkozó alapmű laza adaptációjának története egy olyan világban játszódik, amelyben a négy őselem (víz, föld, tűz és levegő) tisztelete alapján szerveződő, sokáig békében élő emberi közösségek nyugalmát egy idő után megzavarja a többi kasztot leigázni vágyó Tűz Népe. A hadjáratra induló horda vagdalkozásának egyedül az úgynevezett Avatár vethet véget, aki a világ kiválasztottjaként egymaga képes hajlítani (vagyis irányítani) az összes elemet, a film pedig a hosszú távollét után visszatért békekovács viszontagságos kalandjának első részét meséli el.

A műfajjal eddig csak kacérkodó rendező (Lány a vízben) ezúttal láthatóan epikus fantasyt szándékozott forgatni, a végeredményben azonban a forrásmű érthető karcsúsításánál zavaróbb Shyamalan érthetetlen slendriánsága. Az utolsó léghajlító nem csak párvonalas figuráival, időnként egészen hitvány alakításaival, redundáns párbeszédeivel és kiszámítható cselekményével, hanem fantáziátlan akciójeleneteivel és nem éppen versenyképes CGI-trükkjeivel is bosszantó hatást kelt. Úgy fest, a csattanós történeteivel befutott rendező most már csak akkor okozna igazi meglepetést, ha az egyre esetlenebb és egyre több sebből vérző filmek után újra egy visszafogottabb és mívesebb munkával rukkolna elő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10258