KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A guardista

Vajda Judit

The Guard – ír-angol, 2011. Rendezte és írta: John Michael McDonagh. Kép: Larry Smith. Zene: Calexio. Szereplők: Brendan Gleeson. (Boyle), Don Cheadle (Wendell), Liam Cunningham (Francis), Mark Strong (Cornell), Fionnula Flanagan (Eileen). Gyártó: Reprisal Films / Element Pictures. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Feliratos. 96 perc.

A guardista címû krimivígjáték író-rendezõje az a John Michael McDonagh, akinek Martin nevû testvére az Erõszakik bravúros fekete komédiájával hívta fel magára a figyelmet. Saját bemutatkozó nagyjátékfilmje ugyanakkor nem sok rokonságot mutat az említett alkotással, sõt nem követi egyetlen más hasonló zsánerû brit mû útját sem. A guardista legközelebbi hozzátartozóit valamivel távolabb kell keresnünk (földrajzilag és mûfajilag egyaránt): egyenesági leszármazottja ugyanis az olyan skandináv munkáknak, mint a finn Aki Kaurismäki vagy a norvég Bent Hamer mûvei – melyekben a példásan adagolt abszurd humort valahol mélyen a humánum és a hõsök iránti szimpátia, sõt szeretet hajtja, és amelyek a filozofikus/egzisztencialista konzekvenciáktól sem rettennek vissza.

A McDonagh-filmben ezek közül is leginkább a Dalok a konyhából motívumai, stílusa és hangulata köszön vissza, annál is inkább, mivel itt is két férfiember közt, a kulturális különbségek mentén kialakuló kapcsolat áll a középpontban (afroamerikai FBI-ügynök érkezik az ír kisvárosba, ahol a helyi rendõrség egy „nem normális” tagjával kell együtt nyomoznia nagybani drogcsempészek után).

A guardistában ugyanakkor nem elsõsorban az amerikai-ír ellentét mozgatta poénok dominálnak – sokkal nagyobb a szakadék, amely a film fõhõse, a Brendan Gleeson által remekül alakított Gerry Boyle õrmester és a világ közt tátong. Parádés, ahogy az alkotó és a színész közös munkával létrehoz egy olyan figurát, akinek a legkülönfélébb impulzusokra adott reakciói finoman szólva is meghökkentõek, ennek ellenére végig szerethetõ marad. A felsoroltakon kívül pedig az akciódús finálét leszámítva mindvégig lassú tempó és az a már-már feleslegesnek tûnõ mûgond, ami az operatõri munkát jellemzi, szintén arról árulkodik, hogy nem az egyébként sem túl csavaros bûnügyi történeten van itt a hangsúly.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10826