KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Johnny English újratöltve

Sepsi László

Johnny English Reborn – brit, 2011. Rendezte: Oliver Parker. Írta: Rowan Atkinson és Hamish McColl. Kép: Danny Cohen. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Rowan Atkinson (English), Gillian Anderson (Pamela), Rosemund Pike (Kate), Dominic West (Ambrose). Gyártó: Relativity Media / Working Title Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.101 perc.

Már a 2003-as elsõ Johnny English-mozi is Rowan Atkinson kreatív kifulladását jelezte: az ötletesnek semmiképp nem mondható koncepció a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján készült Barclaycard-reklámokra épült, ahol a James Bondra rájátszó Mr. Bean egyperces gegekben promotálta az Egyesült Királyság elsõ bankkártyáját. Peter Howitt filmje óta Atkinson néhány tévéhakni mellett csupán a szintén vegyes fogadtatásban részesült Az eltakarítónõben és a Mr. Bean nyaralban vállalt fõszerepet, így a Johnny English újratöltve visszavezet a figura gyökereihez: létrejöttéért vélhetõen egyedül a címszereplõ hitelkeretének alakulása okolható.

Az elsõsorban míves irodalmi adaptációkban utazó – de a St. Trinian-filmekkel a képregényekbe is belekóstoló – Oliver Parker unott bérrendezése meg sem kísérli palástolni, hogy filmjében nagyjából annyi kreatív szikra akad, mint bármely FriedbergSeltzer-paródiában. A minden ízében avítt produkció legfontosabb változtatásai az elõzõ részhez képest, hogy immár a keleti harcmûvészeteken és Atkinson deres halántékán is élcelõdik, de ezen kívül a fokozás és a variálás igénye nélkül dobálja egymásra az elõzménybõl és egyéb komédiákból ismerõs gegeket az alibi-cselekményben, miközben arról sem vesz tudomást, hogy az elsõ rész létrejöttében is komoly szerepet játszó Austin Powers-széria lefutása óta kémfilm-paródiában jelenleg az erõs romkom-véna a meghatározó trend (Kéjjel-nappal,Bérgyilkosék). Néhány jelenetben mégis érdemben felsejlik Atkinson valódi viszonya az általa alakított figurával: a cselekmény során egy hi-tech arcletapogató szerkezet felszínre hozza Johnny English fájdalmas grimaszait, aki a finálét már távirányított bábként bohóckodja végig – felmutatva, hogy egyszeri tréfából hogyan vált magasabb rendû (anyagi) érdekek önálló akarat nélküli szolgájává.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10827