KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Megtört város

Tüske Zsuzsanna

Broken City – amerikai, 2013. Rendezte: Allen Hughes. Írta: Brian Tucker. Kép: Ben Seresin. Zene: Atticus és Leopold Ross. Szereplők: Mark Wahlberg (Taggart), Russel Crowe (Hostetler), Catherina Zeta-Jones (Cathleen), Jeffrey Wright (Fairbanks), Alona Tal (Katy). Gyártó: Regency Enterprises / Emmett-Furla Films. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 109 perc.

A testvérével a ’90-es évek new black cinema-osztályának eminensei közt buzgólkodó Allen Hughes, az ezredfordulóra eltávolodott a Veszélyes elemek külvárosi, fekete dzsungelétől, ahol az emberélet súlya az egyszeri heroinos fecskendő értékével vetekedett – a társadalmi érzékenység és az erkölcsi kérdések leckéjéből azonban máig képes bármilyen műfaji közegben lefelelni. Bátyjával együtt ma már flancos hollywoodi munkákat teljesít, először 2001-ben, a viktoriánus Hasfelmetsző Jack-sztori szocio-thriller átiratával, A pokolbóllal, majd 2010-ben, már egykeként, lírai tónusú disztópiájával, az Éli könyvével kritizálta az elnyomó hatalmat és megalomán képviselőit, 2012-ben pedig a Megtört város noir vonásokkal megrajzoltt bűnfilmjén keresztül talált el kedvenc témájához.

A történet hőse, a súlyos túlkapásáért magánnyomozói pályafutásra ítélt, egykori mintarendőr, Billy Taggart, régi pártfogójától az újraválasztás előtt álló, vehemens polgármestertől kapott megbízással visszautasíthatatlanul szép összeget és jegyet nyer a visszatéréshez. A kampánysikerre veszélyes, hűtlennek vélt feleség utáni szaglászásból azonban hamarosan gyilkosságtól és korrupciótól sem mentes, szövevényes bűnügy bontakozik ki, amelyből még hófehér múlttal is nehéz lenne jól kikeveredni. A rendező ezúttal sem tagadja meg értékrendjét: a bűn következményei érvényben maradnak, nem évülnek el, azonban a főhősök, a Hughes-féle önfeláldozás-motívumnak köszönhetően, mindig tiszta kézzel távoznak a sokszereplős piszkos játszmából. Az alkoholizmus és kívülálló magánnyomozó-figura motívumával Lawrence Block világát, pengeélesre csiszolt, pergő dialógusaival pedig a teljes hard boiled-univerzum legtökösebb példányait idézve, Hughes végre bebizonyítja, hogy a műfaji finomságok felé is tud olyan érzékenységgel fordulni, mint a társadalmi problémákhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11377